Rész

 1  1|                Oh, hatalmas szent, hát én ki volnék zárva a mennyországból?~ ~
 2  1|          küzdöttek az agyvelőmben? Hát kegyes életemnek, lemondásomnak,
 3  1|        ecetes borért vesztegetted. Hát így becsülted meg, mit a
 4  1|        hosszu zarándoklásod alatt. Hát az Ur szent igéiért te csenevész
 5  1|        álmomból...~ ~- Akarjátok-e hát, jámbor híveim, hogy így
 6  2|             Uram Istenem, így lesz hát ez örökké?~ ~A csacsi, aki
 7  2|             ej, derék Szilveszter, hát te még hiszel az emberek
 8  2|    kolostornak!~ ~- Jóságos atyám, hát ezek mind a poklokra kerülnek?~ ~
 9  2|             ti rossz keresztények, hát így megfeledkeztek az Isten
10  2|     kérdezi tőlük: „Rossz emberek, hát ti az én szolgáimnak csak
11  3|      hallok. Kisietek s fölnyitom, hát egy alacsony, símaarcu fiu
12  3|       folyosói följárás lámpájáig, hát - szent atyám légy velem! -
13  3|          Megváltóm, éhen haljunk-e hát?~ ~Higyjék vagy nem, de
14  6|            De a szegény apa...~ ~- Hát ő mit fog tenni?~ ~- A jó
15  6|         hívja a birtokára.~ ~- Így hát a kastély...~ ~- Biz az
16  8|      tikkadtan, halálra válva.~ ~- Hát hogyan került ez a meggyilkolt
17  8|       megszólalt:~ ~- Evoé, le van hát vágva a szép, aranyszőke,
18  8|          teremtés feje... Fogjatok hát el, nosza fogjatok, ti ostoba
19 10|      idősebb Jobbágy Miklósné?~ ~- Hát nem méltóztatott hallani
20 10|            Ha beszélni akar velem, hát bocsásd be.~ ~Pár perc mulva
21 10|        tisztelettel azt bátorkodik hát instanciázni, hogy a tekintetes
22 11|            fia egy őszi napon:~ ~- Hát jó, nem fogok többé verset
23 11|            a Dunapartra. Mondd meg hát, istennőm, a derekad számát,
24 12|            tette hozzá:~ ~- Küldje hát be...~ ~Egy halványsárga
25 12|            jóindulatu mosollyal, - hát kedveli a zenét a kis hercegnő...
26 12|           kis hercegnő... Na szép, hát majd játszunk neki valami
27 12|         lekötelező jóindulattal, - hát meg fognak hallani, ha úgy
28 12|           a művésznek:~ ~- Menjünk hát kedves Sauters, ne várassuk
29 13|        leplezetlen bámulattal:~ ~- Hát a régi nagy írók, kedves
30 13| referádákat írjak a pincetüzekről, hát úgy teszek, ahogy minden
31 13|         tanyájára.~ ~- Ha kiadják, hát bizonyos, hogy nem a nevem
32 14|           a magáéban tartotta.~ ~- Hát mit tegyek? Csak nem sétálhatunk
33 14|            a néni úgy parancsolja, hát vendéglőben is vacsorálhatunk...
34 14|           Ha a sejtelmem nem csal, hát azt fogja bevallani, hogy
35 14|      kezdett.~ ~- Szegény barátom, hát igazán olyan szerelmes volt
36 14|      melankólikusan folytatta:~ ~- Hát igazán rossz és könnyelmü
37 14|      könnyelmü asszonynak tartott? Hát igazán azt hitte, hogy szerelmi
38 14|             Ha kedves volna Jávor, hát holnap délután feljönne
39 14|         illata többé... Ne örüljön hát a diadalának, méltóságos
40 15|       boldogságának. Ne haragudjék hát, ha ilyen szokatlan időben
41 16|   módfölött fölizgatta. Nem szabad hát csodálni, hogy a szép, szőke
42 16|         hogy a felesége legyek?... Hát még mi kéne a kis portici
43 16|   elfacsarodott a fájdalomtól.~ ~- Hát erre tanított valaha a jó
44 16|      Bellám, mennyire sajnállak... Hát belőled is rossz és kacér
45 16|           okosabb dolog az eszébe, hát pálinkásboltot nyitott a
46 16|   kisasszony lett... Büszke vagy-e hát a tudományodra, kicsi Bellám?