Rész

 1  4|                   mindez, hogy a fenséges asszony éhesen kelt föl a reggeliző
 2  4|          főhercegi palotába.~ ~A fenséges asszony mosolyogva fogadta:~ ~-
 3  4|              megalkotott!~ ~De a fenséges asszony nem hallotta ezt. Ügyet
 4  6|                 szólott egy sápadt fiatal asszony, aki valaha kilencágu koronákról
 5  6|                 szerette a sírbatért szép asszony ezt a szomoru nótát? Talán
 6  8|                        A vörösbluzos szép asszony idegesen kacagni kezdett.~ ~-
 7  8|               kabátját, de a haragos szép asszony kiméletlenül szakította
 8  8|               órája elérkezik, egy idegen asszony lelke nyilatkozik meg, s
 9  8|                vérpadon már nem a gyilkos asszony állt, hanem a régi, szelid
10  8|             susogta halkan, egy szerelmes asszony odaadásával az ő szelid,
11 10|           hetedhét vármegyében a legszebb asszony...~ ~A táblai elnök megköszönte
12 10|      Húsz-huszonkét évesnek látszó fiatal asszony volt, kék szemében bámulat
13 10|                   a magányt...~ ~A fiatal asszony kedvesen meghajolt s miközben
14 10|                 bukik el egy tisztességes asszony, aki sohase gondolt még
15 11|                 egy fehérvállu, vöröshaju asszony nézett vele farkasszemet
16 11|                nem vesztegette meg a vizi asszony dallamos hangja, hanem így
17 11|                 De ha szeretsz, szépséges asszony, jőjj el velem kicsiny ferencvárosi
18 11|             térdére fektette, s egy földi asszony vágyával nézett a sóvárgó
19 11|                 helyet foglaltak s a szép asszony levette a kalapját, csodálatos
20 11|              sötétzöld szeméből nem földi asszony tekint rájuk, hogy a habos,
21 11|                bájos volt, mint egy földi asszony...~ ~A doktor talán sohasem
22 11|              földi emberek.~ ~A vöröshaju asszony egy nap elvonult a világ
23 11|             hangján:~ ~- Nem vagyok földi asszony, hazugság minden, amit rajtam
24 12|              álmatag pozában, mely minden asszony szívét feléje fordította,
25 14|                 mondta barátságosan.~ ~Az asszony hüvösen nézte végig.~ ~-
26 14|                 nagyságos asszonyom.~ ~Az asszony még mindig idegenül pillantott
27 14|                   tizenöt. De a nagyságos asszony most éppen olyan, mint akkor,
28 14|                velem táncolta...~ ~A szép asszony könnyedén fölsóhajtott.~ ~-
29 14|                 hazudik... Tizenöt év egy asszony életében, no köszönöm alássan!~ ~
30 14|                először szerelmes s minden asszony ő utána rendelje meg a kalapjait
31 14|                  csinált, - mondta a szép asszony kipirulva, amikor hármasban
32 14|           válaszolni akart valamit, de az asszony mosolyogva leintette. Szótalanul
33 14|       cigánymuzsikát hallgatunk.~ ~A szép asszony habozva fordult fiatal kísérőjéhez.~ ~-
34 14|               rózsás arcu, csillogó szemü asszony most szebbnek tünt fel előtte,
35 14|            Addig-addig nézte, amíg a szép asszony halkan meg nem szólalt:~ ~-
36 14|               legbájosabb, a legcsábítóbb asszony... Én, a lusta és fáradt
37 14| pénzügyigazgatósági fogalmazó ült...~ ~Az asszony elpirult, leányosan lesütötte
38 14|                  pillantást vetett a szép asszony szemébe. Aztán erősen megszorították
39 15|                egy borzas, józan, köznapi asszony jelent meg a képzeletében:
40 15|               gomb a hálóingről nagyságos asszony? Ha hiányzik, varrja föl,
41 16|                 belőled is rossz és kacér asszony lesz, aki nem a boldogságot
42 16|                    de boldog és elégedett asszony akarok lenni...~ ~ ~