Rész

 1  5|             Honnan tudták a Szedenich tanár úr viselt dolgait? Nyitrai
 2  5|          költözött, mikor a Szedenich tanár úr neve augusztus végén
 3  5|         megilletődve tárgyalták az új tanár életrajzát. Koller Félix
 4  5|            tulzottnak, mert Szedenich tanár úr, mikor osztályában legelőször
 5  5|               osztály, ahol Szedenich tanár úr ebben az évben nem tanított,
 6  5|           moraja hallatszott, mikor a tanár egyszerre így szólott:~ ~-
 7  5|        szemmel állott meg a kegyetlen tanár szine előtt.~ ~- Kolnay
 8  5|       főtisztelendő úr...~ ~Szedenich tanár úr még egyszer föl meg alá
 9  5|               örömtől, hogy Szedenich tanár úr mosolyog) Kolnay... fiacskám...
10  5|             csöngetőt, mire Szedenich tanár úr még egyszer megsimogatta
11  5|            piaristára, hogy Szedenich tanár úr végigsimította a homlokát...
12  5|          pillantásától...~ ~Szedenich tanár úrnak ugyanis eszébe jutott
13  5|      képzelődése előtt...~ ~Szedenich tanár úr utóbb visszatette az
14  5|          Fiacskám, - mondta Szedenich tanár úr, miután a boldog Györgyöt
15  5| aranymetszéses könyvek közt, melyek a tanár asztalán feküdtek. Sokáig
16  5|          szomoru kis arcát szeliden a tanár felé fordította:~ ~- Az
17 10|            Igenis, ma reggel. Korányi tanár úr is itt járt a mult héten,
18 14|                                 Jávor tanár.~ ~Egy premiér után volt,
19 14|               január közepén, s Jávor tanár magára öltvén a ruhatárban
20 14|             színház előcsarnokát.~ ~A tanár tétovázva állott meg, s
21 14|        tanszékére is meghívták. Jávor tanár: ezt a nevet most már az
22 14|          álmodtak arról, hogy a híres tanár a betegágyuknál megjelenik,
23 14|            hogy azt kellene mondanom: Tanár úr, de higyje el, nem megy
24 14|              Elmegy? - kérdezte Jávor tanár, amíg a kis kezet egy pillanatig
25 14| huszárönkéntesek szomszédságában.~ ~A tanár pompás menüt állított össze,
26 14|        titkárral beszélgetnék?...~ ~A tanár néhány percig hallgatva
27 14|            híres ember beszéde. Jávor tanár tréfásan bólogatott, aztán
28 14|           matronákba szerelmes...~ ~A tanár közelebb hajolt Kommernéhez,
29 14|              feljöjjek? - szólt Jávor tanár ragyogó szemmel.~ ~- Ha
30 14|    megdöbbenéssel nézte, hogy a híres tanár ég felé emelt karral dirigált
31 14|              Holnap, - suttogta Jávor tanár reszketve.~ ~Gyalog indult
32 14|             hószilánkok fedték, Jávor tanár úgy érezte, hogy tavasz
33 14|          őszintén a véleményét. Jávor tanár legalább a maga elfogultságában,
34 14|               holnap lesz, méltóságos tanár úr, az a nap, amikor a gyerekkori
35 14|                 A valóság, méltóságos tanár úr, mindig megöli az álmokat,
36 14|              a diadalának, méltóságos tanár úr, mert ez a diadal sokkal
37 14|             cserébe érette...~ ~Jávor tanár sokáig maga elé meredt,