Rész

 1  1|        ismeri, ezt a prédikációját mondta el a domborádi búcsún, ahova
 2  2|            egy darabig, mintha azt mondta volna: „Lám, lám, szerencsétlen
 3  2|       úrnak?~ ~Signorina Giulietta mondta ezt, s nyájasan szembe mosolygott
 4  2|       tisztelendő felé, mintha azt mondta volna: „Oh, micsoda szerencsétlenség!
 5  3|       később imponáló komolysággal mondta:~ ~- A születésem napját
 6  3|          lépcsőkön.~ ~- Tudod-e, - mondta neki suttogva, - hogy Anzelm
 7  3|               Ha megint eljönne, - mondta sóhajtva, - legalább a hátulsó
 8  5|    algebrából. „Vérengző tigris, - mondta szomoruan, - aki egyetlen
 9  5|             Áki nálám nem tánul, - mondta valami megdöbbentő mosollyal, -
10  5|           ábrázatát.~ ~- Kolnay, - mondta lágyan, majdnem mosolyogva (
11  5|        emlékezetnek fogok élni!” - mondta bánatosan, miközben bájos,
12  5| megcsókolhatnám...~ ~- Fiacskám, - mondta Szedenich tanár úr, miután
13  5|        Hangja remegett, amikor ezt mondta:~ ~- Ez az utolsó arcképe?~ ~-
14  6|         ritkaságai közt pepecsel - mondta egy miniszteri hivatalnok. -
15  6|            exotikus izlésük van, - mondta valaki a parkban sétáló
16  8|           abroszra:~ ~- Botrány, - mondta, - még az sem jutna eszedbe
17  8|         lépett.~ ~- Elég legyen, - mondta remegve, - mert bizony Isten
18  8|           galamb.~ ~- Nem tudom, - mondta - tegnap még rajtam volt,
19  8|       Meggyilkoltad a te uradat! - mondta kegyetlenül a dózsé.~ ~Értelmetlenül
20 10|       lépett.~ ~- Tekintetes úr, - mondta a legény, - odakünn egy
21 10|         uriember.~ ~- Asszonyom, - mondta udvariasan - az a hely,
22 11|       szemébe.~ ~- Légy nyugodt, - mondta, - nem sokáig fogunk mi
23 11|        Akár az indiai brahminok, - mondta kacagva a költő.~ ~- Mindegy,
24 11|            mintegy könyörögve, azt mondta neki:~ ~- Ki van nevezve
25 11|   rejtelmes jaspis-szemeit, halkan mondta, mint egy iskolás gyermek:~ ~-
26 12|            előtt.~ ~- Egy levél, - mondta, - Crailsthal gróftól, a
27 12|           Jelentse a gróf úrnak, - mondta, - hogy pontban három órakor
28 12|      bólogatott.~ ~- Zongorázik, - mondta jóindulatu mosollyal, -
29 12| meghajtotta a fejét.~ ~- Helyes, - mondta lekötelező jóindulattal, -
30 12|     nyelvével:~ ~- Terringettét, - mondta magában, - micsoda édes
31 12|    Mindnyájan meg voltunk hatva, - mondta a nagyherceg, - de a császárné
32 13|      Paralitikus még nem vagyok, - mondta, - legalább ebben a pillanatban
33 14|    Kommerné ő nagysága, ugyebár? - mondta barátságosan.~ ~Az asszony
34 14|            kis karriért csinált, - mondta a szép asszony kipirulva,
35 14|       halkan, csillogó szemmel ezt mondta:~ ~- Nagyságos asszonyom,
36 14|    félreismer...~ ~Oly megindultan mondta ezt, hogy a fiatal embernek
37 16|            Bellám, nézz meg jól, - mondta meghatottan, amíg csillaghímes