Rész

 1  1|        estén szégyenkezve borult le a kegyes szüz szobra elé,
 2  1|     vádolva...~ ~Megtörten ültem le, míg ő sajnálkozva nézett
 3  2|         fráter elbúsulva lógatta le a fejét s a szörnyü melegben,
 4  2|      kezeit dörzsölve telepedett le az asztal mellé, a fontos
 5  2|        korty korty után csúszott le a derék testvér kiszáradt
 6  2|         s szent áhítattal borult le a szűz anya aranyos szobra
 7  3|     rendes kártyapartiek folytak le, mivel a szakács nem tudott
 8  3|         pesszimizmussal hajtotta le a fejét s még csak álom
 9  4|         A gróf izgatottan rohant le a konyhába.~ ~- Nickelsdorf, -
10  4|   hamisítatlan élvezetével zárta le, nyelvével kéjelegve csettintett.~ ~
11  6|          adósságai miatt köszönt le? - kérdezte egy belvárosi
12  6| délutánról! Ella akkor este írta le ezt a mélyértelmü axiómát: „
13  7|         fejét sötéten horgasztja le - önkéntelenül is az egyik
14  7|          elhunyt püspököt vitték le a székesegyház sírboltjába.
15  7|  egyetlen igazi könny sem gördül le érette s a női szívek szánalmát,
16  7|        papsága megrendülve kapja le a fövegét... A palota hideg
17  8|         Huszár borzongva vetette le a kabátját, de a haragos
18  8| elmondták neki, bágyadtan hunyta le a szemét.~ ~- Álmodom, -
19  8|        szárnyaszegetten hajtotta le a fejét, mint egy haldokló
20  8|         a hóhér durva keze vágta le, amikor a szép rabasszony
21  8|  hahotázva megszólalt:~ ~- Evoé, le van hát vágva a szép, aranyszőke,
22  9|         programja szerint gördül le...~ ~De engem, az én vidékiesen
23  9|   keltett.” Mindezt magunk írtuk le egyetlen példányban és a
24 11|  ágyterítőt s bágyadtan hajtotta le fejét a kanapéra, melyből
25 11|       Margit diadalmasan vetette le sötétzöld ruháját s kacérul
26 12|        selymes simaságban omlott le átszellemült arcáról. Mikor
27 12|        utóbb türelmetlenül dobta le a megsárgult írásokat.~ ~-
28 12|       hugával, ő óvatosan tépett le egy darabot az aranyszegélyes
29 12|    cédulát, mosolyogva szakított le pár fürtöt a zöldessárga
30 12|  kabátjukat és karonfogva mentek le a nagy lépcsőházon át a
31 13|           melyet az ispán másolt le, ismeretlen álnév volt írva,
32 13|          a mai napig nem vetette le. Az élő Csertán Andrást
33 14|  méltóságod azzal a tudattal jön le a lépcsőkön, hogy a tudomány
34 15|           Cigarettázva oldogatta le a nyakkendőjét, mikor a
35 15|        és Nyitray rémülten esett le az egyik fauteuilebe. Nem
36 16|      belenézett a Bella szemébe, le, egész a lelkéig. S mivel