Rész

 1  1|          földieknek.~ ~Meghaltam, édes fiaim, mint egy béka. Lelkem
 2  1|  beláthattam a mennyországba. Oh, édes fiaim, milyen gyönyörü volt
 3  1|  megszólított:~ ~- Szólj, ki vagy édes fiam?~ ~- Szilveszter testvér, -
 4  1|         mennyország kapuját. Jaj, édes fiaim, mennyire megrémültem!
 5  1| rézajtaját becsukták. Ott álltam, édes fiaim, a hideg, homályos
 6  1|      mennyország kapujában.~ ~Jaj édes fiaim, mint káprázott a
 7  1|    mennyei trombiták, az angyalok édes diszkantja megcsendült,
 8  1|   kituszkoltak a kapun. Én pedig, édes fiaim, fázva, mezitláb indultam
 9  2|               Hanem csak gyorsan, édes fiam, mert szomjas vagyok.~ ~
10  2|          a tölgyek nedves levelei édes illattal töltötték meg a
11  3|          mit cselekedjem?~ ~- Óh, édes fiam, micsoda borzasztó
12  3|   állapotok uralkodnak...~ ~- Óh, édes Megváltóm, éhen haljunk-e
13  3|         hátulsó kapun bocsásd be, édes fiam...~ ~Ragyogó napfény
14  5|      aranyszőke hajjal, meghatóan édes, jóindulatu kék szemmel.
15  5|           magában:~ ~- Ugyanaz az édes arcocska, amilyen az övé
16  5|        még... nagyon is fiatal az édes mamád... Pedig, ha jól tudom...~ ~
17  6|  kastélybeli uraságokról, akik az édes mesefészekben töltik el
18  6|           a következő percben egy édes keringőmelódia lopózott
19  6|       mint a mulatság! A sors egy édes meseországgal vette őket
20  6|       valahol az ablak alatt. Oly édes nyári hajnal volt, mintha
21  8|           után tudta meg, hogy az édes, nyiltszívü leányban egy
22  8|                Mennyire vártalak, édes, - susogta halkan, egy szerelmes
23 10|     magában:~ ~- Kicsi Tatjána... édes ismeretlen... ég veled...~ ~ ~
24 10|           satrapáról? Óh, dehogy! Édes fiatal teremtés az, akinek
25 10|                  Kicsi Tatjána... édes ismeretlen... ég veled! -
26 10|        életében, mint maga is egy édes álom az enyémben... Tatjána
27 10|                  Kicsi Tatjána... édes ismeretlen... ég veled, -
28 11|            s így szólt egy dallam édes hangján:~ ~- Jőjj velem
29 11|       szólt egyszerre, egy dallam édes hangján:~ ~- Nem vagyok
30 12|         mondta magában, - micsoda édes két baba ez...~ ~A nagyherceg
31 13|        ott lobog a Csertán András édes és boldogító titka... Az
32 14|      odalenn mandulafák nyilnak s édes, részegítő illatok suhannak
33 14| gazdagabbá lesz, de egy szép, egy édes, egy poétikus illuzióval
34 15|        Terka pedig így szólt az ő édes, dallamos hangján:~ ~- Ott
35 16|         szív dobog... És a munka, édes leányom, a munka...~ ~A