Rész

 1  2|          így szólt:~ ~- Hanem most aztán előre, Stella!~ ~A jó állat
 2  5|      tünődött, mintha álmot látna, aztán egyszerre kihúzta a sublád
 3  6|            fák között.~ ~- Ezeknek aztán exotikus izlésük van, -
 4  6|     tekintettel dőlt a zongorának, aztán a szemét lehunyva susogta:~ ~-
 5  8|         megbillentette a kalapját, aztán leült az idegen mellé és
 6  9|           meg a haragos förgeteg s aztán két hétig se ide, se oda,
 7  9|        tette hozzá aggódva: „Hanem aztán, kis Mikolóm, az anyácskád
 8  9|           mint az ágy vánkosa...~ ~Aztán sokáig nem láttam, heteken
 9 10|   megköszönte a fölvilágosítást, - aztán gondolkozva végigbotorkázott
10 10|            a hideg, fehér világon, aztán halkan így szólott magában:~ ~-
11 11|    kivillant alóla a holdvilágban. Aztán beaggatta karját a poéta
12 11|      pénzeslevélhordó feje köré.~ ~Aztán így szólt a szegény, ruhátlan
13 11|           el két óriás vörös szem, aztán félelmes csönd borult a
14 12|           szólt bizalmasan, - csak aztán ne kellessék valami nagyon
15 13|        megivott egy cognacos teát, aztán megpróbálta, hogy régi jó
16 14|         diák lettem újra... Ez már aztán igazán a csodánál is több...~ ~
17 14|         gondviseléstől...~ ~- Maga aztán csinos kis karriért csinált, -
18 14|          hajolt egykori úrnőjéhez, aztán halkan, csillogó szemmel
19 14|          melankólikusan bólintott, aztán egyszerre megeredt belőle
20 14|    nézegetett a szivarja füstjébe, aztán komolyan válaszolt:~ ~-
21 14|           fehér fogsora kilássék - aztán jókedvüen szólott:~ ~- Az
22 14|         tanár tréfásan bólogatott, aztán lemondólag intett a kezével.~ ~-
23 14|  jardiniéren sárgálló szőlőfürtöt. Aztán egyszerre mintha egészen
24 14|            a szép asszony szemébe. Aztán erősen megszorították az
25 14|           fájdalom, nem tellett... Aztán becsukta az ablakot, leült
26 14| csúfolkodva pillant rá a sarokból, aztán lenézéssel így szólt hozzá:~ ~-
27 14|           hangtalanul fölkacagott, aztán még gúnyosabban folytatta:~ ~-
28 14|      gúnyosabban folytatta:~ ~- És aztán? Mi lesz aztán? Méltóságod
29 14|   folytatta:~ ~- És aztán? Mi lesz aztán? Méltóságod egy diadallal
30 14|            sokáig maga elé meredt, aztán közelebb ment a csontvázhoz,
31 14|            homályos szemüregébe... Aztán lefeküdt, magára húzta a
32 15|        sürgős ügy forog szóban. Ha aztán kitette a lábát, az én gondom,
33 15|        Faust második fölvonásában. Aztán fölvette megint a kabátját
34 16|  csavargott a leány ablakai alatt, aztán megismerkedett vele a kereskedelmi
35 16|          jóságosan végigsimította. Aztán lágy, szívbelopózó hangon