Rész

 1  1|            kezét. Kissé melegebben szólott:~ ~- Kelj föl, szegény Szilveszter
 2  2|               Igen, de a csacsi? - szólott a szegény testvér zavarodottan.~ ~-
 3  4| főkonyhamester szinte öntudatlanul szólott:~ ~- Felséges!...~ ~És a
 4  4|             a főhercegnő unatkozva szólott:~ ~- Idebenn fogom meginni!~ ~
 5  4|      hajnalt, a főhercegnő álmosan szólott a besiető komornának:~ ~-
 6  5|        mikor a tanár egyszerre így szólott:~ ~- Kolnay György!~ ~Egy
 7  5|        előtt.~ ~- Kolnay György, - szólott Szedenich főtisztelendő
 8  5|           örömtől) és nyájasan így szólott hozzá:~ ~- Csak tanulj fiacskám...
 9  5|       megindulva és ábrándosan így szólott magában:~ ~- Ugyanaz az
10  6|         gyötörjék.~ ~- Miért ne! - szólott egy sápadt fiatal asszony,
11  8|        gukkerjét.~ ~- Kis anyám, - szólott szeliden, - hiszen azt sem
12  8|          vacogtak és egyszerre így szólott magában:~ ~- Bár egy meleg
13  8|              Clarey az én nevem, - szólott az idegen, - és talán hallott
14  8|       kinzó kamarákban is csak így szólott...~ ~- Az életemmel is megváltottam
15 10|          világon, aztán halkan így szólott magában:~ ~- Kicsi Tatjána...
16 10|      zavarral lehúzta, nevetve így szólott az urakhoz:~ ~- Foglaljanak
17 12|          értelmetlenül bámulnak, - szólott, - nem valami fin de siécle-legények -
18 12|       Örülök, hogy itt láthatom, - szólott, - mert már egyszer, hallottam,
19 12|                 Csinos darab is, - szólott a zsemlyét ropogtatva, -
20 12|          ajkai mozogtak volna, így szólott magában.~ ~- Abban a nyomorult
21 13|     remekműveit...~ ~- Bánom én, - szólott az irodalmi sonkát evő ifju, -
22 13|         térve, borzongó háttal így szólott magában:~ ~- Most már bizonyos,
23 13|        tért, némi büszkeséggel így szólott magában:~ ~- Ha így megy,
24 13|            nevem miatt adják ki, - szólott izgatottan. - A Csertán
25 13|           mennyei boldogsággal így szólott magában:~ ~- Csak ti tudnátok,
26 14|         kilássék - aztán jókedvüen szólott:~ ~- Az már bizonyos, hogy
27 14|       Kommerné lehunyt szemmel így szólott:~ ~- Tehát holnap!~ ~- Holnap, -
28 14|  karosszékbe, s dobogó szívvel így szólott:~ ~- Tehát holnap!~ ~De
29 15|     öntudatlanul morzsolgatta, így szólott magában:~ ~- Bár megfojtották
30 15|            amint egy férfihang így szólott magyarul:~ ~- Azt hiszem,
31 16|        pályázik, ajkbigyesztve így szólott:~ ~- No lám, nem is akar
32 16|          felöltözött, szelíden így szólott az édesatyjához:~ ~- Apa,