Rész

 1  1|          meddig álltam ott, mikor egyszerre nagy fényességet látok föltünni
 2  1|         mindig közelebb jött, míg egyszerre ott állt meg mellettem,
 3  4|           mozgalom, sürgés-forgás egyszerre elhal a legbelső konyha
 4  4|         közé.~ ~De harapás közben egyszerre megállott.~ ~Szemeit egy
 5  5|        hallatszott, mikor a tanár egyszerre így szólott:~ ~- Kolnay
 6  5|  osztályban halálos csönd támadt, egyszerre csak egészen odalépett a
 7  5|        alá sétált a tábla előtt s egyszerre csak a megindulás melegsége
 8  5|     fiacskám... mondjad csak meg (egyszerre tegezni kezdte a gyermeket)
 9  5|           bástyáin... Mi fogta el egyszerre a vérszomjas professzort?
10  5|         mintha álmot látna, aztán egyszerre kihúzta a sublád legalsó
11  5|           be az algebra titkaiba, egyszerre köddé és párává foszlik
12  5|     szemét fátyol borította el és egyszerre vad erővel vonta magához
13  8|      fagyban, a fogai vacogtak és egyszerre így szólott magában:~ ~-
14  8|          azt sem tudta, mit tesz, egyszerre elfogta a barátkozás vágya
15 10|      világon? A vén embernek most egyszerre eszébe jutott a harminc
16 11|          és fütyörészett, - mikor egyszerre egy csodálatos női hang
17 11|    Imreynek elfogódott a szíve, - egyszerre tisztában volt azzal, hogy
18 11|           piros jutta-pamlagon és egyszerre ráfordította moszatszerü,
19 11|           a fogatokat - így szólt egyszerre, egy dallam édes hangján:~ ~-
20 12|         szívét feléje fordította, egyszerre csak rázendített a Bach
21 12|           hajtott föl egymásután. Egyszerre csodálatos jó kedve támadt,
22 12|   szemernyi a kalandorok véréből, egyszerre úgy tünt föl előtte, hogy
23 13|           ivott meg két deci bort egyszerre. A fiatalok őt is hülyének
24 14|        idegenül pillantott rá, de egyszerre élénken kipirult.~ ~- Jé,
25 14|           a csodánál is több...~ ~Egyszerre eszébe jutott a fiatalsága,
26 14|   melankólikusan bólintott, aztán egyszerre megeredt belőle a szó:~ ~-
27 14|       sárgálló szőlőfürtöt. Aztán egyszerre mintha egészen más témáról
28 14| tekintetet vetett a férfira, akit egyszerre szilaj jókedv fogott el;
29 15|         véletlen volt ez? Nyitray egyszerre úgy érezte, hogy megbolondul,
30 15|          tompa hangok ütötték meg egyszerre a fülét. A Terkáék szobájában
31 15|          meg a legelső szónál, de egyszerre hangosan elnevette magát.
32 16|        föl örömmel, míg a vonásai egyszerre megváltoztak. A gazdag leányok