Rész

 1  1|    fájdalom nélkül.~ ~Esteledett amikor a mennyország kapujához
 2  3|         legnagyobb örömmel.~ ~De amikor, egy hosszu félóra mulva,
 3  3|         a husvéti ünnepnapok is, amikor a barátok éttermében szokott
 4  5|     megszólalt. Hangja remegett, amikor ezt mondta:~ ~- Ez az utolsó
 5  6|     éjfél felé járhatott az idő, amikor Mici fojtott hangon megszólalt:~ ~-
 6  7|    működnek, de ama pillanatban, amikor ő excellenciája csendesen
 7  7|       itt ama közeli pillanatig, amikor a közjegyző pecsétet fog
 8  7|        tizenkét esztendő előtti, amikor a másik elhunyt püspököt
 9  8|       minden teremtett léleknek, amikor ezek a gonosz órák fölvirradtak.
10  8|     jutottak vőlegénykori álmai, amikor hevülő szívvel gondolt a
11  8|        szunnyadt csipkéi között, amikor egy napon ijedt futkosás
12  8|          tegnap még rajtam volt, amikor ágyasházamba vonultam...~ ~-
13  8|       még fehérebb volt a hónál, amikor az én szerelmes uramtól
14  8|       hóhér durva keze vágta le, amikor a szép rabasszony ájultan
15  8|         és halálos csönd támadt, amikor egy friss, fiatalos leányhang
16  9|      nálunk, a Bakonyban dulnak, amikor a havat harsogó szél fujja
17  9|     fujja hegyeken-völgyeken át, amikor a szegény vásárosok hétszám
18  9| éjszakára az ivóbeli asztalokon; amikor a gyorsvonatot a bakonyi
19  9|       Azaz, hogy mégis - igen... amikor én fölmentem... Engem nagyon,
20 11|     elvált miatta a feleségétől. Amikor a kioszk egyik szélső asztalánál
21 11|     csillogtak a holdvilágban és amikor a következő pillanatban
22 13|       nagyobb hullámokat vetett, amikor végül az a pápaszemes veterán,
23 13|         régi témáit és ötleteit. Amikor egy-egy műve megjelenése
24 14|         Már éppen távozni akart, amikor a szeme hirtelen egy magas,
25 14|      eszébe jutott a fiatalsága, amikor három éven át lakott a szép
26 14|          szép asszony kipirulva, amikor hármasban az utcára kiértek.~ ~
27 14|   méltóságos tanár úr, az a nap, amikor a gyerekkori regény legutolsó
28 14|           eltünnek a semmiségbe, amikor megfogható valósággá tömörülnek...
29 16|         jó szelleme karjai közé, amikor a lelkiismerete foltos volt
30 16|       kegyetlen gépei kaptak el, amikor részeg fejjel a nagy szíjjak
31 16|    oktalan és rosz-szívü voltál, amikor az egyszerü kérődet kikosaraztad?...~ ~