Rész

1001  7|                   a kopasz megyei főorvos, a maga affektált tekintélyével,
1002  7|                halkabbá váló verését, amíg a személye körüli, bajusztalan
1003  7|            öntudatában nem ejti-e kétségbe a haldokló aggastyánt e palota
1004  7|                   palota jéghideg csöndje, a lépések nesztelen suhanása
1005  7|                    nesztelen suhanása s az a rémületes tudat, hogy e
1006  7|                   megsiratni igazán s hogy a nagy gyász, mellyel emlékét
1007  7|                  emlékét megtisztelik, nem a szívek, az érzelmek mélyéből
1008  7|              érzelmek mélyéből ered, hanem a kenetteljes pásztorlevélből,
1009  7|                    pásztorlevélből, melyet a püspöki helynök kibocsát?~ ~-
1010  7|                      De az orvos, aki most a hálótermet elhagyta, szomorúan
1011  7|                  elhagyta, szomorúan rázza a fejét. S a kis titkár, az
1012  7|                 szomorúan rázza a fejét. S a kis titkár, az egyházmegye
1013  7|              legcsinosabb papja, - mialatt a fejét sötéten horgasztja
1014  7|                  mindig betöltetlenül áll, a viola kanonoki övre s a
1015  7|                    a viola kanonoki övre s a nagy, fénylő aranykeresztre,
1016  7|               fénylő aranykeresztre, amely a káptalani székkel együtt
1017  7|                 jár. Kilenc évig várt erre a nevezetes állásra s ebben
1018  7|                  nevezetes állásra s ebben a kilátásban kísérte a szegény
1019  7|                 ebben a kilátásban kísérte a szegény püspököt mindenüvé,
1020  7|                    megfordult.~ ~- Óh, óh, a szegény kegyelmes úr!~ ~
1021  7|              szegény kegyelmes úr!~ ~Alant a folyosókon s az előcsarnok
1022  7|               mindenütt meghatva beszélnek a fenyegető katasztrófáról
1023  7|                  részleteket említenek föl a haldokló egyháznagy életéből.
1024  7|                    mind, akik itt állanak, a szakács, az inasok, a két
1025  7|             állanak, a szakács, az inasok, a két szakácsnő s az összes
1026  7|                 összes konyhai személyzet, a seprőbajuszu parádés kocsisok
1027  7|            seprőbajuszu parádés kocsisok s a halzsiros majorságbeli cselédek,
1028  7|               mind-mind kivétel nélkül már a ravatalra, a temetésre gondolnak
1029  7|                    nélkül már a ravatalra, a temetésre gondolnak s összehasonlításokat,
1030  7|              vajjon lesz-e olyan fényes ez a temetés, mint ama híres
1031  7|                    esztendő előtti, amikor a másik elhunyt püspököt vitték
1032  7|                 elhunyt püspököt vitték le a székesegyház sírboltjába.
1033  7|              székesegyház sírboltjába. Nem a szívük, az érzelmeik szólalnak
1034  7|                   meg e pillanatban, hanem a fantáziájuk s lelki szemeik
1035  7|                   szemeik előtt már látják a püspökkert buja déli növényeit,
1036  7|                egyháznagy aranyos süvegét, a püspök fényes halotti ornátusát,
1037  7|                  fényes halotti ornátusát, a lobogó gyertyalángokat,
1038  7|                 fog csendes imát mormolni, a kis vánkost, az elhunyt
1039  7|                   Már szinte látják, ahogy a szomszéd egyházmegye püspöke
1040  7|               szomszéd egyházmegye püspöke a temetési menet élén megindul,
1041  7|                menet élén megindul, látják a növendékpapok fehér, csipkés
1042  7|       növendékpapok fehér, csipkés ingeit, a káptalan tizenkét kanonokát,
1043  7|               káptalan tizenkét kanonokát, a szőrköteles barátokat, az
1044  7|               kékruhás leánykáit s hallják a harangzugást, az éneket,
1045  7|                   izgatottság fogja el, az a könyörtelen, kimélet nélkül
1046  7|              nélkül való izgatottság, mely a háztetőkre, a lámpák oszlopaira
1047  7|            izgatottság, mely a háztetőkre, a lámpák oszlopaira kergeti
1048  7|           oszlopaira kergeti az embert, ha a temetési menet közeledik.~ ~
1049  7|               menet közeledik.~ ~S mialatt a szegény püspök odafenn utolsó
1050  7|               szemeit utoljára nyitja föl, a terjedelmes palotában, e
1051  7|               könny sem gördül le érette s a női szívek szánalmát, melegségét
1052  7|           kiváncsiság pótolja. Csak alant, a virágcserepes ablakok mögött,
1053  7|              virágcserepes ablakok mögött, a hátsó bejárat valamely elrejtett
1054  7|                ebből mi sem hallatszik föl a tömjénfüstös levegőn keresztül,
1055  7|            fenséges ájtatosság veszi körül a haldokló püspököt, kövér
1056  7|               zamatu frázisokban emlegetik a folyosókon és az előszobákban...~ ~
1057  7|                    és az előszobákban...~ ~A szemináriumi igazgató, aki
1058  7|               alkaiosi gyászzengzeten töri a fejét, amellyel a szomoru
1059  7|      gyászzengzeten töri a fejét, amellyel a szomoru esetet megénekli.
1060  7|                 személyét is találgatják s a nyomdász, aki a gyászjelentés
1061  7|              találgatják s a nyomdász, aki a gyászjelentés szövegét várja,
1062  7|              mondhatatlan melegséget hozna a halál zordon levegőjébe,
1063  7|                halál zordon levegőjébe, ha a közelben valahol egy gyermek
1064  7|                    csepp cognacot...De im! a harangok megszólalnak s
1065  7|                    harangok megszólalnak s a vár összes papsága megrendülve
1066  7|               papsága megrendülve kapja le a fövegét... A palota hideg
1067  7|          megrendülve kapja le a fövegét... A palota hideg nyugalmát zajos
1068  7|               váltja föl egy pillanatra... A kamarás az ágy mellett zokog...
1069  7|                   mindig szélesebben, mint a hullámok gyűrűje, néhány
1070  7|                    egész városon végig jár a szomoru eset híre: meghalt
1071  7|                 szomoru eset híre: meghalt a püspök, a szegény püspök
1072  7|                    híre: meghalt a püspök, a szegény püspök kiszenvedett.~ ~ ~ ~
1073  8|                                       Mese a szeszélyes asszonyokról.~ ~
1074  8|                olasz staggione Carmen-jét, a Márkus-térre mentek vacsorázni,
1075  8|            Márkus-térre mentek vacsorázni, a Flórián egyik bizalmas szögletébe.
1076  8|                    is észrevette már, hogy a feleségének ismét elérkezett
1077  8|               feleségének ismét elérkezett a rossz órája. Mikor a torreadorok
1078  8|            elérkezett a rossz órája. Mikor a torreadorok kardala végigharsogott
1079  8|         torreadorok kardala végigharsogott a piszkos színházon, Huszárné
1080  8|                villámló szemekkel tépdeste a csipkekendőjét s fojtott
1081  8|      csipkekendőjét s fojtott hangon szólt a férjéhez:~ ~- Szégyen, -
1082  8|          tisztességes szavad lenne hozzám, a tolakodásig gukkerezed azt
1083  8|                 tolakodásig gukkerezed azt a kifestett asszonyt, aki
1084  8|                    kifestett asszonyt, aki a jobboldali páholyban ül.
1085  8|            páholyban ül. Mindenki gúnyosan a szemembe nevet - bizony
1086  8|                      Huszár az ölébe tette a gukkerjét.~ ~- Kis anyám, -
1087  8|                    páholyról beszélsz...~ ~A vörösbluzos szép asszony
1088  8|                    nincs szemem...~ ~Mikor a Flórián pincére a vacsora
1089  8|                    Mikor a Flórián pincére a vacsora fogásait behordta,
1090  8|                       Ettek néhány falatot a vacsorából, majd fizettek
1091  8|                 majd fizettek és indultak. A piazzettán áthaladva, füttyentettek
1092  8|                    perc alatt elvitte őket a víz partján fekvő hotelbe,
1093  8|             hercegek szálltak be esténkint a lampionos csónakokba. Szobájukban
1094  8|         Szobájukban átkozottul hideg volt, a gyönyörü porcellánkandalló
1095  8|          porcellánkandalló feketén ásított a villamos lámpák fényében.
1096  8|                Huszár borzongva vetette le a kabátját, de a haragos szép
1097  8|                  vetette le a kabátját, de a haragos szép asszony kiméletlenül
1098  8|              vékonyka szárnyát, s miközben a víz felől fagyos levegő
1099  8|                   azt is megtiltanád, hogy a szabad levegőt élvezzem?~ ~-
1100  8|             megijedsz...~ ~Huszár fölvette a kabátját és a feleségéhez
1101  8|              Huszár fölvette a kabátját és a feleségéhez lépett.~ ~-
1102  8|                        Huszár magára kapta a téli kabátját s hangos léptekkel
1103  8|                   léptekkel kopogott végig a folyosó kőkockáin. Nem ült
1104  8|                   gyalogszerrel szaladt át a hotel oldalsó utcáján, s
1105  8|                    világosság ömlött végig a széles csatornán, a kísérteties
1106  8|                  végig a széles csatornán, a kísérteties paloták homlokzatán,
1107  8|              hangtalan, oly rejtelmes volt a holdfényes viziváros, misztikus
1108  8|               misztikus árnyékok lepték el a tenger menyasszonyát, távolról
1109  8|                    menyasszonyát, távolról a Lido és a Giorgio Maggiore
1110  8|          menyasszonyát, távolról a Lido és a Giorgio Maggiore sötét foltjai
1111  8|               amelyek nesztelenül pihentek a part rozsdás karikái mellett,
1112  8|                     hogy nem is félt ebben a hideg egyedülvalóságban,
1113  8|                amely mázsás súllyal borult a lelkére. Mit tudta, hova
1114  8|                 mellől. Terkának megvoltak a rossz órái és jaj volt minden
1115  8|            teremtett léleknek, amikor ezek a gonosz órák fölvirradtak.
1116  8|                   Huszár bámulva hallgatta a váratlan kitöréseket. Ilyenkor
1117  8|              annyira idegen volt előtte ez a szeszélyes teremtés! De
1118  8|                teremtés! De lecsendesülvén a vihar, Huszár boldogan ismerte
1119  8|                boldogan ismerte föl megint a szép asszonyban az ő régi
1120  8|                  ajándékozott neki valaha, a Hungáriabeli kisterem bizalmas
1121  8|                    Éjfél jóval elmult már, a piszkos sikátorokban egy
1122  8|                     pedig már ott kóborolt a hosszu vasuti híd körül,
1123  8|                    vörös lámpája szelte át a holt laguna vizét. Huszárt
1124  8|              amikor hevülő szívvel gondolt a velencei hotel idilljére.
1125  8|              álomvárosban... Fázni kezdett a fehér decemberi fagyban,
1126  8|                   fehér decemberi fagyban, a fogai vacogtak és egyszerre
1127  8|                szellem hallgatta volna meg a kívánságát, a legközelebbi
1128  8|                    volna meg a kívánságát, a legközelebbi utcában világos
1129  8|                világos sugarak vetődtek ki a holdvilágos éjszakába. Afféle
1130  8|                 ahol az ivóban szárogatják a nedves ruhát s a törött
1131  8|               szárogatják a nedves ruhát s a törött ablaküvegen belül
1132  8|              haragoszöld uborkák csábítják a megéhezett járókelőt. Csak
1133  8|                 megéhezett járókelőt. Csak a söpredék jár ide, meg az
1134  8|              osteria ajtaját. Körülnézett; a csapszékben nem volt más,
1135  8|                ember, aki egyedül üldögélt a szalmafonatos chianti palack
1136  8|             mellett. Huszár megbillentette a kalapját, aztán leült az
1137  8|                bort rendelt. Egyideig mind a ketten hallgattak, csak
1138  8|                    ketten hallgattak, csak a kashmirmellényes járt ki
1139  8|                    teleaggatott faliajtón. A chianti silány volt, de
1140  8|                    egyre-másra ürítette ki a poharakat s egy pillanatra
1141  8|           Marcangoló keserűség fojtotta el a szívét és majdhogy nem könnyekre
1142  8|             majdhogy nem könnyekre fakadt. A fejében ez a gondolat motoszkált:~ ~-
1143  8|             könnyekre fakadt. A fejében ez a gondolat motoszkált:~ ~-
1144  8|                   gondolat motoszkált:~ ~- A szép feleségem egyedül alszik
1145  8|                  Oly különös volt mindez s a bor lassanként a fejébe
1146  8|                  mindez s a bor lassanként a fejébe szállt. Az idegen
1147  8|            Huszárnak úgy tetszett, hogy ez a vörös, gyapothaju ember
1148  8|                  ember komolyan részt vesz a bánatában... Jóformán azt
1149  8|                    tesz, egyszerre elfogta a barátkozás vágya s a poharát
1150  8|               elfogta a barátkozás vágya s a poharát odaütötte az angoléhoz.
1151  8|                 odaütötte az angoléhoz. És a bihari magyar ember olaszságával
1152  8|                  Közelebb huzták egymáshoz a széküket, koccintottak,
1153  8|          koccintottak, s Huszár elénekelte a kondorosi csárdát. Az angol
1154  8|                 nagyot sóhajtott.~ ~- Nem, a feleségem is velem van.
1155  8|                 vágyát érezvén annak, hogy a szívét kiöntse valaki előtt,
1156  8|                este elrohantam hazulról... A világ legszebb asszonya
1157  8|                   szemmel egyenesedett föl a székén és lecsüngő, vörös
1158  8|                haját lelkesedve csapta föl a homlokáról. Oly titokzatos
1159  8|                   ez megint egy ujabb eset a Clarey-féle teoriához...~ ~-
1160  8|                     Miféle theoriához?~ ~- A Clarey-theoriához, az én
1161  8|         elmondhatom, érdekelni fogja...~ ~ A Clarey-féle lélekvándorlás.~ ~-
1162  8|             felőlem valamit, föltéve, hogy a külföldi ujságokat olvassa.
1163  8|               anatómia nem ölte ki belőlem a rejtelmesben való hitet,
1164  8|              rejtelmesben való hitet, mert a mi boncolókésünk megáll
1165  8|                 ami semmiképp sem mondható a dolgok végső okának. Köztünk
1166  8|                   végső okának. Köztünk és a laikusok között egyszerűen
1167  8|                    között egyszerűen annyi a különbség, hogy mi előbbre
1168  8|                    egynéhány centiméterrel a világrendszer logikájának
1169  8|             logikájának országútján, de ez a pár centiméternyi előny
1170  8|           tudománya révén fitymálva beszél a természetfölötti dolgokról,
1171  8|                    ostoba vagy szédelgő... A péterkebogár gyorsabban
1172  8|                    gyorsabban mászik, mint a hangya, de a péterkebogár
1173  8|                  mászik, mint a hangya, de a péterkebogár is elég lassu
1174  8|          orient-expresshez képest... Pedig a péterkebogár meg a hangya
1175  8|                   Pedig a péterkebogár meg a hangya közt mennyivel nagyobb
1176  8|              hangya közt mennyivel nagyobb a különbség, mint köztünk
1177  8|                 különbség, mint köztünk és a laikus emberiség közt...~ ~
1178  8|                 szeszélyek kútforrásairól, a hisztériáról úgyszólván
1179  8|                    annyit sem tudunk, mint a botokud nyelvről. A hisztéria
1180  8|                   mint a botokud nyelvről. A hisztéria értelmetlen szó,
1181  8|                    okosabb hijján használ. A Clarey-féle theoria az első
1182  8|             érthetetlen szeszélyeinek...~ ~A hisztéria nem más, mint
1183  8|                   mint lélekvándorlás. Nem a régi barbárok lélekvándorlása,
1184  8|                  barbárok lélekvándorlása, a megholt ember lelkének titokzatos
1185  8|                ujdonszülött emberbe, hanem a lélek akut változása az
1186  8|               lélek mozgatja az érzések és a hangulatok rugóit. A feleségében,
1187  8|                    és a hangulatok rugóit. A feleségében, mikor az ő
1188  8|                   lelke nyilatkozik meg, s a szeszélyek, amelyek önt
1189  8|          szeszélyek, amelyek önt elüldözik a lakásából, egy idegen, kötekedő
1190  8|                lélek mélyében fakadtak. De a lelket, amely a felesége
1191  8|               fakadtak. De a lelket, amely a felesége szép testében pár
1192  8|               mindig ugyanannak véli azzal a másikkal, amelyet régebbről
1193  8|               amelyet régebbről ismer...~ ~A költők talánynak mondják
1194  8|         tengerszemek. Pedig az ok világos: a szelid, odaadó asszonyba
1195  8|         nyughatatlan lélek költözködik. Ez a lélekvándorlás egy természetfölötti
1196  8|                    poéta sem vett eddigelé a tolla hegyére...~ ~Bevilaqua
1197  8|                        Bevilaqua herceget, a köztársaság legelőkelőbb
1198  8|                  találták az ágyasházában. A palota aranyos façadeját,
1199  8|                  palota aranyos façadeját, a Veronese és Tizian freskóit,
1200  8|               Veronese és Tizian freskóit, a tanácsterem csodálatos mozaikját
1201  8|                   ön is jól ismeri; hiszen a Sansovino remekét most ötven
1202  8|                    centesimiért mutogatják a kiváncsi német utazóknak.
1203  8|                  csiptetnek szemérmetlenül a Veronese asszonyai felé,
1204  8|                  oszlopos termekben valaha a szőke Bevilaqua hercegnő
1205  8|              habkönnyü csipkéi között...~ ~A szőke hercegné nyugodtan
1206  8|               halva találták ágyasházában; a vérvörös mennyezeten belül
1207  8|                  átmetszett nyakkal feküdt a legelőkelőbb velencei úr
1208  8|             medaillont szorongatott. Mikor a poroszlók szétfeszítették
1209  8|                  poroszlók szétfeszítették a holt herceg tenyerét, az
1210  8|               keresztet vetve dadogta:~ ~- A hercegasszony medaillonja...~ ~
1211  8|             hercegasszony medaillonja...~ ~A szőke hercegné nyugodtan
1212  8|            szunnyadt csipkéi között, mikor a poroszlók fölverték álmából.
1213  8|                   idegen férfiakra s mikor a rémhírt elmondták neki,
1214  8|                  neki, bágyadtan hunyta le a szemét.~ ~- Álmodom, - susogta, -
1215  8|                 Álmodom, - susogta, - mert a szívem mindjárt megérezné,
1216  8|              poroszló, aki szomjasan nézte a pihenő hercegnét, így kiáltott
1217  8|                    fehér vércseppek voltak a Bevilaqua hercegné éjjeli
1218  8|                    pongyolájának csipkéin. A szőke princessa elájult
1219  8|                 egy durva pokrócon pihent, a dozsépalota börtönében...~ ~
1220  8|                   megkérdezték:~ ~- Kié ez a kicsiny jószág?~ ~- Az enyém, -
1221  8|                       Hát hogyan került ez a meggyilkolt herceg kezébe?~ ~
1222  8|               szárnyaszegetten hajtotta le a fejét, mint egy haldokló
1223  8|                         És honnan kerültek a vércseppek a csipkére?~ ~-
1224  8|               honnan kerültek a vércseppek a csipkére?~ ~- Nem tudom, -
1225  8|                   tegnap még fehérebb volt a hónál, amikor az én szerelmes
1226  8|             megváltam...~ ~- Meggyilkoltad a te uradat! - mondta kegyetlenül
1227  8|               uradat! - mondta kegyetlenül a dózsé.~ ~Értelmetlenül nézett
1228  8|                       Értelmetlenül nézett a félelmes úr szemébe a szőke,
1229  8|               nézett a félelmes úr szemébe a szőke, halovány rabasszony.~ ~-
1230  8|                   meggörbüljön...~ ~Ki lát a szívekbe és a vesékbe? A
1231  8|                       Ki lát a szívekbe és a vesékbe? A holt herceg nem
1232  8|                   a szívekbe és a vesékbe? A holt herceg nem nyitotta
1233  8|                   nyitotta föl az ajkát és a hercegné a kinzó kamarákban
1234  8|                 föl az ajkát és a hercegné a kinzó kamarákban is csak
1235  8|              pillanatnyi szenvedéstől...~ ~A bírák is csak gyarló emberek
1236  8|                  is csak gyarló emberek és a bírák is csak együgyü jelekből
1237  8|               együgyü jelekből itélnek. És a Bevilaqua hercegné szőke
1238  8|             Bevilaqua hercegné szőke haját a hóhér durva keze vágta le,
1239  8|                durva keze vágta le, amikor a szép rabasszony ájultan
1240  8|            rabasszony ájultan omlott össze a csillogó pallos láttára...~ ~
1241  8|                  pallos láttára...~ ~Mikor a hóhér fényes bárdja megsuhant,
1242  8|             kacagás hallatszott messziről, a megborzadt tömeg sorai közül.
1243  8|                   néztek arra mindannyian, a hóhérlegények fölágaskodtak
1244  8|                hóhérlegények fölágaskodtak a vörös pódiumon és halálos
1245  8|                     Evoé, le van hát vágva a szép, aranyszőke, feje...
1246  8|                hogy Bevilaqua herceget nem a felesége ölte meg... Én
1247  8|                   akit hütelenül elhagyott a nyomorult, porontyommal
1248  8|            porontyommal együtt... Asmodei, a házasságrontó ördög, az
1249  8|              lelkemet bujtatta egy éjjelen a Bevilaqua hercegné testébe
1250  8|                    testébe és én öltem meg a csábítót, a hites felesége
1251  8|                   én öltem meg a csábítót, a hites felesége alakjában...
1252  8|                    szorongatta akkor éjjel a gyilkos tőrt, de a kéznek
1253  8|                   éjjel a gyilkos tőrt, de a kéznek az én lelkem parancsolt...
1254  8|                       Asmodei meghallgatta a könyörgésemet és most ime,
1255  8|                   és most ime, porba hullt a gyalázatos teremtés feje...
1256  8|                 mert lám, én vagyok igazán a Bevilaqua herceg gyilkosa...~ ~-
1257  8|                gyilkosa...~ ~- Így beszélt a gonosz hetaira, - folytatta
1258  8|                 Clarey doktor, - és bár ez a történet misztikusnak tetszhetik
1259  8|                    tetszhetik ön előtt, én a legutolsó betűig hiszek
1260  8|             legutolsó betűig hiszek benne. A velencei tanács ártatlant
1261  8|                   ártatlant végeztetett ki a szép Bevilaqua hercegnében,
1262  8|                Bevilaqua hercegnében, mert a vérpadon már nem a gyilkos
1263  8|                    mert a vérpadon már nem a gyilkos asszony állt, hanem
1264  8|                gyilkos asszony állt, hanem a régi, szelid hitves, aki
1265  8|                 valahogy visszabotorkázott a hoteljébe, a canaléről beáradó
1266  8|             visszabotorkázott a hoteljébe, a canaléről beáradó világosságban
1267  8|               beáradó világosságban ébren, a vánkosain könyökölve találta
1268  8|               vánkosain könyökölve találta a szépséges feleségét. Huszárné
1269  9|                    Hiszen Budapest is szép a maga ragyogó téli pompájában!
1270  9|             ragyogó téli pompájában! Mikor a mult hetek egy reggelén
1271  9|             utcákat térden felül borította a hótömeg, a szél fujt, mint
1272  9|                 felül borította a hótömeg, a szél fujt, mint valahol
1273  9|                    szél fujt, mint valahol a geleméri csárda környékén,
1274  9|               geleméri csárda környékén, s a barátok terének szürke kőszobra
1275  9|                 bundában ékeskedett; mikor a modern közlekedési eszközök
1276  9|               közlekedési eszközök helyett a jó ősi alkalmatosság, a
1277  9|                    a jó ősi alkalmatosság, a zsiráfnyaku szánkó vidám
1278  9|                 vidám csöngetője verte föl a magyar metropolis reggeli
1279  9|               metropolis reggeli csöndjét: a jobb fantáziáju ember okvetetlenül
1280  9|                Szent-Pétervárott jár, ahol a tarantászok vígan siklanak
1281  9|            tarantászok vígan siklanak tova a gyémántfényü hómezőkön.
1282  9|                    gyémántfényü hómezőkön. A kerepesi-prospekt szemfüles
1283  9|                 mikor duplarétü köpenyegét a nyakára húzta, olyan volt
1284  9|                elitélt gonosztevőket kísér a szibériai ólombányákba.
1285  9|               tévútra vezette az embert az a ritka körülmény, hogy a
1286  9|                    a ritka körülmény, hogy a piros-sapkás sarki gárda -
1287  9|                    meg, - de megadta magát a minus tizenhatnak s egytől-egyig
1288  9|                    s egytől-egyig elmaradt a posztról, melyet idegenszerü
1289  9|                Andrássy-út köröndjén, ahol a nagy fehér hóréteget még
1290  9|            hóréteget még nem szántotta föl a gördülő kocsik kereke, s
1291  9|                 reggel kilenc óra felé is. A szitáló hópelyheken át idáig
1292  9|         hópelyheken át idáig feketéllettek a liget kopár lombozatai,
1293  9|                   bennük él valami. Szinte a Faubourg-Saint-Germain hangulata
1294  9|            hangulata csapta meg az embert, a visszavonult francia arisztokrácia,
1295  9|        visszavonult francia arisztokrácia, a legitim főúri családok tartózkodó
1296  9|                    Budapesten, ahol minden a maga egyhangu programja
1297  9|                olyan telet, aminők nálunk, a Bakonyban dulnak, amikor
1298  9|                   Bakonyban dulnak, amikor a havat harsogó szél fujja
1299  9|              hegyeken-völgyeken át, amikor a szegény vásárosok hétszám
1300  9|                 ivóbeli asztalokon; amikor a gyorsvonatot a bakonyi hegyek
1301  9|          asztalokon; amikor a gyorsvonatot a bakonyi hegyek közepén állítja
1302  9|                 hegyek közepén állítja meg a haragos förgeteg s aztán
1303  9|                    se ide, se oda, ha csak a jószívü márkói sváb létrás
1304  9|                létrás szánkóján nem; mikor a Papodban farkasok zengenek
1305  9|               Papodban farkasok zengenek s a balatonmelléki vincellérek
1306  9|                 balatonmelléki vincellérek a kéményen át ássák ki magukat
1307  9|                őskorbeli troglodithák ütik a tarokkot s kergetik a bikát:
1308  9|                 ütik a tarokkot s kergetik a bikát: mitsem tudva a külső
1309  9|             kergetik a bikát: mitsem tudva a külső világról s hírét sem
1310  9|            önkormányzatu köztársaság, mely a világon senkivel sem érintkezik;
1311  9|            senkivel sem érintkezik; intézi a belügyeket (tudniillik nőegyleti
1312  9|                nőegyleti kóstolókat rendez a Korona nagytermében), célirányos
1313  9|                utazóktól kártyában elnyeri a pénzüket), közlekedési reformokat
1314  9|                 tudniillik átjárókat vágat a hóhegyeken keresztül az
1315  9|                keresztül az egyik járdáról a másikra), gondolt fordít
1316  9|                   másikra), gondolt fordít a hadügyekre (kettővel megszaporítván
1317  9|         igazságszolgáltatást sem feledi ki a programjából (a konvenciós
1318  9|                  feledi ki a programjából (a konvenciós téli rabot a
1319  9|                    a konvenciós téli rabot a meleg téli hajduszobába
1320  9|                 hajduszobába csukják, ahol a téns városi huszárok lódingjait
1321  9|                  legmagasabb pontján, ahol a legszebb, legkedvesebb téli
1322  9|                  napjaimat eltöltöttem. Ez a kis szoba egy zordonul épített
1323  9|                 volt, melynek kéményein át a szél egész nap rémítő históriákat
1324  9|                börtönforma ablakok nyiltak a konyhából és a folyosókról,
1325  9|             ablakok nyiltak a konyhából és a folyosókról, növelve a mi
1326  9|                  és a folyosókról, növelve a mi romanticizmusunkat, mely
1327  9|                font köteleket látott, ahol a rabok viharos éjszakákon
1328  9|            éjszakákon leereszkednek. Ebben a házban lakott az én tizennégyesztendős
1329  9|         mellbetegségben szenvedő fiu, akit a szegény anyja még a szellősuttogástól
1330  9|                   akit a szegény anyja még a szellősuttogástól is féltett
1331  9|                vagyonos népek voltak s még a nagymamától is sok örökség
1332  9|                    házban: csakhogy alant, a földszinten, pár világos,
1333  9|                    érezhető. Az egész ház: a jóságos nagymama, az apróbb
1334  9|               nagymama, az apróbb fivérek, a halovány, ideges mama, a
1335  9|                   a halovány, ideges mama, a kis szőke, filigrán-testalkatu
1336  9|     filigrán-testalkatu leányka, mind-mind a fiu kedvét keresték, akiről
1337  9|                    az ő szobájában, melyet a szalontól csupán egy üvegajtó
1338  9|              üvegajtó választott el; s míg a franciás kandallóban vígan
1339  9|                 kandallóban vígan lobogott a tűz, mi hosszan bámultunk
1340  9|                    bámultunk ki az ablakon a hóval borított hegyekre
1341  9|                  hóval borított hegyekre s a távol, szürke látóhatár
1342  9|                  ahol már szinte láthattuk a Balatont, ezt a bűbájos
1343  9|                  láthattuk a Balatont, ezt a bűbájos kék tavat, melynek
1344  9|                  programokat készítettünk. A melankólikus hajlamu álmodozó
1345  9|                   hajlamu álmodozó Miklós (a beteg fiu) egész nap itt
1346  9|                mellett, s bámult-bámult ki a messze hórétegre, amíg csak
1347  9|                messze hórétegre, amíg csak a kora téli alkony be nem
1348  9|                 ritkán láttak mosolyogni s a jó nagymamája minden tréfája
1349  9|                nagymamája minden tréfája s a szegény anyja minden hizelkedése
1350  9|               teljesen kárba vesztek nála. A mulatsága az volt az egész
1351  9|                    Mintha bizony odaát ezt a nyelvet beszélnék!) S a
1352  9|                    a nyelvet beszélnék!) S a melankóliára hajló kedélyét
1353  9|                  még jobban leverte, mikor a kis hugocskáját, ezt a kis
1354  9|               mikor a kis hugocskáját, ezt a kis szőke, vidor madárkát,
1355  9|                 virágos koporsóba tették s a lépcsőkről nehézkes emberek
1356  9|                   hallatszott ide föl... S a kínos köhögés odaát a szobában
1357  9|                    S a kínos köhögés odaát a szobában örökre megszünt
1358  9|                 szobában örökre megszünt s a nagymama megint erős kezdett
1359  9|                erős kezdett lenni (az volt a legszomorúbb, mikor ő azt
1360  9|               egész éjszakákon át zokogott a szobájában), s mikor a mama
1361  9|            zokogott a szobájában), s mikor a mama halavány arcszíne még
1362  9|                    mennyire remegtek azóta a Miklós életéért! Sejtették,
1363  9|                    hogy ő nemsokára elmegy a hugocskája után s megint
1364  9|                    után s megint érzik itt a szobában a koporsóra helyezett
1365  9|                megint érzik itt a szobában a koporsóra helyezett koszorúk
1366  9|                   koszorúk átható illatát. A vagyonukat odaadták volna,
1367  9|              vagyonukat odaadták volna, ha a fiu párszor jóízüen mosolyog;
1368  9|                felém hosszu fehér kezét. S a család, a nagymamától a
1369  9|                   fehér kezét. S a család, a nagymamától a legkisebb
1370  9|                    a család, a nagymamától a legkisebb fivérig mind szeretett,
1371  9|             szeretett, kényeztetett engem, a Miklós egyetlen barátját.
1372  9|                  Miklós egyetlen barátját. A boldogtalan mama szinte
1373  9|               uszott az örömtől, uzsonnára a kedvenc ételeimet adatta
1374  9|             ételeimet adatta fel s odalenn a szakácsnak ki volt adva
1375  9|                    szakácsnak ki volt adva a parancs, hogy a csokoládékrém-cukorkáimból,
1376  9|                  volt adva a parancs, hogy a csokoládékrém-cukorkáimból,
1377  9|                 mindenki úgy szeretett ott a háznál, mintha a saját fiuk
1378  9|             szeretett ott a háznál, mintha a saját fiuk lettem volna
1379  9|                  saját fiuk lettem volna s a Miklós valóságos testvére.
1380  9|                 Miklós valóságos testvére. A nagymama egy furcsa arcu,
1381  9|             elfintorított arccal állt nála a kétszázéves íróasztal fölött.
1382  9|              kétszázéves íróasztal fölött. A mama a névnapjaimra halmozott
1383  9|                   íróasztal fölött. A mama a névnapjaimra halmozott el
1384  9|                    odaadták emlékül. Mikor a háziorvos, a kopaszfejü
1385  9|                emlékül. Mikor a háziorvos, a kopaszfejü megyei fizikus,
1386  9|                 kopaszfejü megyei fizikus, a maga csontfejü botjával
1387  9|              barátságosan nyomott barackot a fejemre s néha a nyakamat
1388  9|                  barackot a fejemre s néha a nyakamat is megcsiklandozta,
1389  9|                  megcsiklandozta, ami nála a legteljesebb jóakarat jele
1390  9|           szóljatok, ha valami kell!” Csak a szegény anya tette hozzá
1391  9|                cselekedtünk: fölolvastunk. A kedélyünk mindakettőnknek
1392  9|            mindakettőnknek romantikus volt a végletekig. A Schmidt Kristóf,
1393  9|              romantikus volt a végletekig. A Schmidt Kristóf, Hoffmann
1394  9|               könyvei nem kellettek; hanem a vadölő, a kém, a bőrharisnya,
1395  9|                 kellettek; hanem a vadölő, a kém, a bőrharisnya, a Nautilus
1396  9|                     hanem a vadölő, a kém, a bőrharisnya, a Nautilus
1397  9|              vadölő, a kém, a bőrharisnya, a Nautilus és Nemo kapitány,
1398  9|             Nautilus és Nemo kapitány, meg a híres utazók illusztrált
1399  9|                 paradicsommadarak ugrálnak a liánok között, a tengerparti
1400  9|                  ugrálnak a liánok között, a tengerparti sziklákon, melyeknek
1401  9|                  az amerikai pampászokban, a prairie közepén egy barátságos
1402  9|                 úgy vadássza meg naponként a táplálékát, az Amazon mellékén,
1403  9|                   víg karaván közepette, s a sík tenger habjain, egy
1404  9|                  át lehetne kóborolni... S a szegény Mikoló szemei fölragyogtak
1405  9|                csakugyan ott járna valahol a messzeségben...~ ~Egy év
1406  9|            messzeségben...~ ~Egy év mulva, a következő télen, mikor Mikoló
1407  9|             kezdett köhécselni, itt, ebben a szobában találtuk ki azt
1408  9|                   szobában találtuk ki azt a pompás mulatságot, amellyel
1409  9|                    eszméje, hogy mi tőlünk a haza joggal várhat egy szépirodalmi
1410  9|                   illusztrációk nélkül is. A munkatársak megvoltak (mi
1411  9|              megvoltak (mi ketten és Laci, a Mikoló öccse), a nyomdát
1412  9|                  és Laci, a Mikoló öccse), a nyomdát és a papirmasszát
1413  9|                Mikoló öccse), a nyomdát és a papirmasszát hamar megvásároltuk (
1414  9|               tintát) s azzal megnyitottuk a redakciót. Előfizetési felhívásokat
1415  9|                  ki, mivel az előfizetők - a nagymama, a mama, a doktor,
1416  9|                   előfizetők - a nagymama, a mama, a doktor, sőt egy
1417  9|           előfizetők - a nagymama, a mama, a doktor, sőt egy falusi öreg
1418  9|                  csakúgy özönlöttek, hanem a szoba ajtajára kifüggesztettünk
1419  9|                  hatalmas papirlapot ezzel a fölírással:~ ~ ~ ~A~ „TÜNDÉRVILÁG”~
1420  9|                  ezzel a fölírással:~ ~ ~ ~A~ „TÜNDÉRVILÁG”~ SZERKESZTŐSÉGE.~ ~
1421  9|            TÜNDÉRVILÁG”~ SZERKESZTŐSÉGE.~ ~A szerkesztővel értekezni
1422  9|                 kivánt volna, de nekünk ez a tábla mégis nagyon tetszett
1423  9|                    költeménnyel”, csakhogy a jelenetet élénkebben elképzelhessük.
1424  9|              élénkebben elképzelhessük. Ez a szerkesztői foglalkozás
1425  9|                 boldogokká tett bennünket. A jóságos nagymamának direkt
1426  9|                   csauszokról, muftikról s a Jókai elragadó regényeinek
1427  9|                  egész regényt is: „Utazás a jégtáblákon” a Jules Verne
1428  9|                      Utazás a jégtáblákon” a Jules Verne modorában. Mikoló
1429  9|                  német klasszikus nem volt a könyvtárukban. Laci volt
1430  9|                   könyvtárukban. Laci volt a riporter, de micsoda riporter!
1431  9|                   keservesen sóhajtott, ha a rovata még nem volt meg
1432  9|                   Kaczorné asszonyról, aki a férjét, Kaczor urat három
1433  9|          megajándékozni... Az anya is, meg a gyermekek is jól érzik magukat,
1434  9|                  magukat, de az asszonyság a gyermekágyat még nem hagyhatja
1435  9|                    entrefilé-kat arról, ha a spájzot kimeszelték; az
1436  9|                  új szakácsné megérkezését a személyi hirek közé igtattuk...
1437  9|            személyi hirek közé igtattuk... A fontosabb hireket, minő
1438  9|                  ma jeles sikerrel végezte a helybeli gimnázium harmadik
1439  9|               öltönye kiválóan sikerült” - a lap élén közöltük. Adtunk
1440  9|               közöltük. Adtunk táviratokat a ház messzebb eső részeiből,
1441  9|                  új istálló fölépülése már a közel jövőben várható.” - „
1442  9|            kétségtelennek tartják.” S néha a szerkesztőség vendégének,
1443  9|                  szerkesztőség vendégének, a kis nyolc éves Antal cousinnak
1444  9|                  le egyetlen példányban és a lapkihordó szerepére sem
1445  9|                  volt azonnal végigolvasni a példányát, hogy tovább vihessük.
1446  9|                  ár nagyon különböző volt; a nagymama hetenkint egy névvel
1447  9|                 csokoládé-tortát fizetett, a mama minden szám után egy
1448  9|                   után egy képes könyvet s a doktor egyszersmindenkorra
1449  9|                  szoba-billiardot. Szóval, a lap kitünően volt szerkesztve (
1450  9|                 jól megélhetett belőle, ha a teljes ellátásról különben
1451  9|                 teljes ellátásról különben a szülői házban gondoskodtak...
1452  9|              ambicióval dolgoztunk mi ezen a kis ujságon! Mikoló valósággal
1453  9|                  megpirult az egészségtől! A szegény mama hogy örült
1454  9|                  reménykedni kezdett, hogy a Mikolónak mi baja sincsen...
1455  9|             katonának sorozzák be s „akkor a kis fiam egészen elfelejt
1456  9|            elfelejt majd engem, ha egyszer a lovára fölpattan...” Sőt
1457  9|             odalenn terítettek uzsonnához, a nagymama illatos kis szalónjában
1458  9|              szalónjában s igaz, hogy csak a zárt folyosón át, de mégis
1459  9|                   át, de mégis kimehettünk a szobából. Már éppen egy
1460  9|                  este Miklóst újra elfogta a láz s másnap megtiltották
1461  9|                  mikor kissé jobban lett s a nagymama bevezetett hozzá.
1462  9|                    hozzá. Másodszor, mikor a tavasszal teendő nagy balatoni
1463  9|                    beszéltük meg, amelyhez a brick-goelettet már meg
1464  9|                  egész tavat megkerüljük s a szigeteken kikötünk, esetleg
1465  9|               sátort is ütünk... Akkor már a szegény Mikoló fehérebb
1466  9|                  heteken át; csak egyszer, a tavasz felé, mikor - óh
1467  9|                     micsoda nap volt ez! - a szalón üvegajtaján át láttam
1468  9|               szalón üvegajtaján át láttam a szerkesztőségben (ahová
1469  9|                  engem nem bocsátottak be) a Mikoló üveges koporsóját
1470  9|               üveges koporsóját s azon túl a nagy, messzelátó ablakon
1471  9|                nagy, messzelátó ablakon át a távoli hófedte vidéket...
1472  9|                  távoli hófedte vidéket... A látóhatár széle ködbe olvadt
1473  9|            ragyogóan fehér volt... Odabenn a püspökkert üvegházából kikölcsönzött
1474  9|                 déli növények vették körül a koporsót s a hatalmas karos
1475  9|                  vették körül a koporsót s a hatalmas karos gyertyatartók
1476  9|             gyertyatartók alatt, támogatva a nagymamától, ki megint erős
1477  9|          nagymamától, ki megint erős volt, a Mikoló mamája ölelte át
1478  9|                    Mikoló mamája ölelte át a kis fia koporsóját... Mikor
1479  9|                   szenvedélyesen szorított a keblére, hogy ezt a pillanatot
1480  9|              szorított a keblére, hogy ezt a pillanatot sohasem felejtem
1481  9|                  nem volna ott elég!...”~ ~A koporsó fejénél, ünnepélyes
1482  9|         gyászfátyollal, csendesen zokogott a kis Laci, aki most már igazán
1483  9|                  mulva azt is elhívták oda a többiek, hogy ki se hiányozzék...~ ~
1484  9|                 egy-egy pillanatban, mikor a fehér utcákon végignézek,
1485  9|                 végignézek, eszembe jut ez a zordon kastély és a világos,
1486  9|                 jut ez a zordon kastély és a világos, meleg szobák benne...
1487  9|                  meleg szobák benne... meg a szerkesztőség és a kis Mikoló...
1488  9|                     meg a szerkesztőség és a kis Mikoló... meg az a hódító,
1489  9|                  és a kis Mikoló... meg az a hódító, erős illat, amit
1490  9|                   hódító, erős illat, amit a koporsó koszorui terjesztettek...~ ~ ~
1491 10|                                 Tatjána.~ ~A temérdek koszorú közt, amely
1492 10|               temérdek koszorú közt, amely a köztiszteletben álló matróna
1493 10|                    koporsóját elborította, a rokonság a temetés előtt
1494 10|                    elborította, a rokonság a temetés előtt egy fölírás
1495 10|                amelynek nem akadt gazdája. A habos selyemszalagon ezek
1496 10|                  habos selyemszalagon ezek a misztikus szavak állottak:
1497 10|                 misztikus szavak állottak: A hét fehér nap emlékére!
1498 10|                    hét fehér nap emlékére! A megtört férj, aki az apácákkal
1499 10|           ravatalánál, értelmetlenül nézte a különös fölírást, de Róza
1500 10|                 délfelé valami dolga akadt a városka egyetlen virágkereskedésében,
1501 10|  virágkereskedésében, kérdezősködésére azt a választ kapta, hogy a koszorút
1502 10|                  azt a választ kapta, hogy a koszorút egy ismeretlen
1503 10|                   öreg úr rendelte. Többet a virágos boltban sem tudtak,
1504 10|                  boltban sem tudtak, s így a fehér napok igazi jelentősége
1505 10|                    mindörökre titok maradt a gyászbaborult család előtt...~ ~ ~
1506 10|                  már kora délelőtt végzett a törvényszék inspiciálásával,
1507 10|                   inspiciálásával, s mivel a vonat csak késő este indult
1508 10|                    késő este indult vissza a kerületi központ felé, egész
1509 10|                    délután ott sétálgatott a kis város utcáin. Így történt,
1510 10|                  utcáin. Így történt, hogy a könyvkereskedés előtt is
1511 10|                   háta mögé is eljutottak. A könyvek közt később egy
1512 10|               gyászkeretes fotográfia tünt a szemébe, egy fehérhaju,
1513 10|         szelidtekintetü matróna képe ezzel a fölírással: † Idősb Jobbágy
1514 10|                  öreg úr megdöbbenve nézte a képet, majd hosszasabb tünődés
1515 10|                    hosszasabb tünődés után a boltba is bement.~ ~- Most
1516 10|                    úrnő, akinek az arcképe a kirakatban van? - kérdezte
1517 10|                  kérdezte kissé izgatottan a könyvkereskedőtől.~ ~- Igenis,
1518 10|               Korányi tanár úr is itt járt a mult héten, de az se tudott
1519 10|               méltóztatott hallani róla? Ő a helybeli nőegyesület elnöknője
1520 10|                   volt, Jobbágy Miklósnak, a megyei tiszti ügyésznek
1521 10|                    megyei tiszti ügyésznek a felesége. Aranyszívü öreg
1522 10|               Aranyszívü öreg dáma, akiért a környék minden szegénye
1523 10|               minden szegénye könnyet ejt. A maga korában talán hetedhét
1524 10|                 talán hetedhét vármegyében a legszebb asszony...~ ~A
1525 10|                    a legszebb asszony...~ ~A táblai elnök megköszönte
1526 10|                   táblai elnök megköszönte a fölvilágosítást, - aztán
1527 10|               gondolkozva végigbotorkázott a piacon. Szent Sebestyén
1528 10|                   szobránál fölkanyarodott a vár felé, ahol csak egy-két
1529 10|               szótalan kanonok sétálgatott a téli délután csöndjében.
1530 10|                   téli délután csöndjében. A bástyáról lenézett a havas
1531 10|           csöndjében. A bástyáról lenézett a havas völgybe: a kis folyó
1532 10|                  lenézett a havas völgybe: a kis folyó körül gubbaszkodó
1533 10|                  szinte félve lapultak meg a mély szakadékban, a ködbe
1534 10|                    meg a mély szakadékban, a ködbe vesző hegyormok alatt.
1535 10|               ködbe vesző hegyormok alatt. A fehér viskók közül idáig
1536 10|              viskók közül idáig csillogott a befagyott folyó, a bástya
1537 10|              csillogott a befagyott folyó, a bástya ormán pedig büszke
1538 10|                   büszke fenségben trónolt a kivilágított püspöki palota.
1539 10|               kivilágított püspöki palota. A vén ember álmadozva nézett
1540 10|                ember álmadozva nézett szét a hideg, fehér világon, aztán
1541 10|                  drága emlék jutott eszébe a kihült szívü öreg embernek?
1542 10|                   kellett áthatolnia, hogy a kis Tatjána hófehér emlékét
1543 10|              Galamb épp Vacsorához készült a tamáshalmi kastély vendéglőjében.
1544 10|                    Akkoriban közelebb állt a harminchoz, mint a negyvenhez,
1545 10|                    állt a harminchoz, mint a negyvenhez, de ő már megcsontosodott
1546 10|                    aki itt fog megöregedni a tamáshalmi rozsföldek között.
1547 10|              tamáshalmi rozsföldek között. A kasznár, aki vacsorára állandóan
1548 10|                    aki vacsorára állandóan a kastélyba járt, épp a boros
1549 10|            állandóan a kastélyba járt, épp a boros üvegeket bontogatta,
1550 10|           bontogatta, mikor Galamb legénye a szobába lépett.~ ~- Tekintetes
1551 10|                    Tekintetes úr, - mondta a legény, - odakünn egy vasuti
1552 10|                   mindenáron beszélni akar a tekintetes úrral.~ ~- Ha
1553 10|          hajlongások között elmondta, hogy a személyvonat megakadt a
1554 10|                    a személyvonat megakadt a tamáshalmi őrháznál, s mivel
1555 10|               tamáshalmi őrháznál, s mivel a hóesés még mindjobban fokozódik,
1556 10|               napnál előbb kikászolódhatik a nagyvilágba. A parasztokat
1557 10|             kikászolódhatik a nagyvilágba. A parasztokat elszállásolták
1558 10|                     aki nem tudna meglenni a dohányfüstös lebujban. Mély
1559 10|          bátorkodik hát instanciázni, hogy a tekintetes úr egy kicsike
1560 10|                    szobát engedjen át neki a gyönyörü kastélyban.~ ~-
1561 10|                 van szó, ugy-e? - kérdezte a házigazda mosolyogva.~ ~-
1562 10|                    teremtés az, akinek még a szellő is megárt...~ ~Mikor
1563 10|               zavartan néztek egymásra, de a házigazdában csakhamar úrrá
1564 10|           házigazdában csakhamar úrrá lett a gáncs nélkül való gavallér
1565 10|                     mondta udvariasan - az a hely, az asztalfőn, az öné.
1566 10|               minden, amit maga körül lát: a kastély, a birtok, a cselédség.
1567 10|                 maga körül lát: a kastély, a birtok, a cselédség. Boldogok
1568 10|                  lát: a kastély, a birtok, a cselédség. Boldogok leszünk,
1569 10|                    ha esetleg jobb szereti a magányt...~ ~A fiatal asszony
1570 10|                jobb szereti a magányt...~ ~A fiatal asszony kedvesen
1571 10|                    öreg úr álmadozva, amíg a várhegy kőszikláin lefelé
1572 10|                     És amíg gyöngülő szeme a havas világ fehérségébe
1573 10|         kalandozott, csak ott volt megint, a tamáshalmi kastély ebédlőjében,
1574 10|                    fészekként húzódott meg a jégsivatag közepén...~ ~
1575 10|                         Mint történt, hogy a bájos teremtés a keblére
1576 10|             történt, hogy a bájos teremtés a keblére omlott? Mint bukik
1577 10|                   arra, hogy szenny is van a világon? A vén embernek
1578 10|                   szenny is van a világon? A vén embernek most egyszerre
1579 10|                    egyszerre eszébe jutott a harminc év előtti romantikus
1580 10|              előtti romantikus találkozás; a hajnalig tartó együttlétek,
1581 10|                hajnalig tartó együttlétek, a teaasztal feledhetetlen
1582 10|               teaasztal feledhetetlen tête a tête-je, a pironkodó vallomás,
1583 10|              feledhetetlen tête a tête-je, a pironkodó vallomás, hogy
1584 10|                   pironkodó vallomás, hogy a férjét sohase szerette,
1585 10|            itéletnapi szélvihar dühöngött, a jól elzárt kastély körül...
1586 10|                 még fülében csengett volna a fehér gyermekasszony sírása,
1587 10|               ébredt... És megint hallotta a feledhetetlen szavakat,
1588 10|                kérdezze... Egy álom vagyok a maga egyhangu életében,
1589 10|                enyémben... Tatjána vagyok, a maga kicsiny Tatjánája,
1590 10|                 Anyegin történetében... Én a maga emlékében mindörökre
1591 10|                      Szólt és eltünt, mint a májusi verőfény. Ki volt,
1592 10|          szomjuhozó vággyal gondolt rá, de a tamáshalmi kastély tündérének
1593 10|            tündérének sohasem tudott többé a nyomára találni... Pedig
1594 10|                   nyomára találni... Pedig a savanyu öreg ember szívében
1595 10|             savanyu öreg ember szívében ez a hét fehér nap képviselte
1596 10|                 képviselte az ifjuságot és a poézist...~ ~- Kicsi Tatjána...
1597 10|               veled, - susogta még egyszer a vén ember, mikor a matróna
1598 10|                 egyszer a vén ember, mikor a matróna gyászkeretes arcképét
1599 10|                 arcképét utoljára megnézte a könyvesbolt ablakában...
1600 10|            könyvesbolt ablakában... És míg a virágkereskedésben összevihogtak
1601 10|           virágkereskedésben összevihogtak a tanulólányok, ő csöndesen
1602 10|                    ő csöndesen megcsókolta a krizantemum-koszorút, szívének,
1603 11|                                       Mese a sellőről.~ ~Önök így olvasták:~ ~„
1604 11|               olvasták:~ ~„Imrey Gyulának, a Kiviteli Bank Részvénytársaság
1605 11|                 egyik cégvezetőjének neje, a város előkelő társaságának
1606 11|                 haja szinte hozzátartozott a Stefánia-út szépségeihez,
1607 11|               szépségeihez, ma, hajnalban, a vasúti összekötő hídról
1608 11|                    vasúti összekötő hídról a Dunába ugrott. Ugyancsak
1609 11|                   Dunába ugrott. Ugyancsak a híd egyik karfáján a rendőr
1610 11|             Ugyancsak a híd egyik karfáján a rendőr egy gazdátlan kalapra
1611 11|             kiderült, hogy dr. Raben Jenő, a lengyel származásu budapesti
1612 11|              történet volna, ha úgy állana a dolog, ahogy az ujságok
1613 11|                   Még akkor koplaltak néha a költők s oly komolyan vették
1614 11|               költők s oly komolyan vették a Muzsa csókját, akár a mai,
1615 11|               vették a Muzsa csókját, akár a mai, józanabb poéta-nemzedék
1616 11|                    józanabb poéta-nemzedék a salgótarjáni vagy a rimamurányi
1617 11|         poéta-nemzedék a salgótarjáni vagy a rimamurányi részvények kuponjait.
1618 11|                    tejáruló asszonynál, de a háromforintos szobácskában
1619 11|                 este kissé több bort ivott a kelleténél s mámorosan bolyongott
1620 11|          kelleténél s mámorosan bolyongott a Duna partján, valahol a
1621 11|                    a Duna partján, valahol a Csepel-sziget környékén.
1622 11|                    Holdvilágos éjjel volt, a folyam csöndesen mosta a
1623 11|                   a folyam csöndesen mosta a mocsaras partokat, messziről,
1624 11|              mocsaras partokat, messziről, a Gellérthegy mögött, már
1625 11|               lázas feje úgy látta, mintha a fák kiterjesztenék feléje
1626 11|                dugnák ki rubintos orrukat, a bokrok közül. A nedves parton
1627 11|                   orrukat, a bokrok közül. A nedves parton egy nagy kő
1628 11|                  parton egy nagy kő hevert a piszkos víz között; Imrey
1629 11|                 Imrey fáradtan leült rá és a kékes sötétséget bámulta.
1630 11|                csodálatos női hang ütődött a fülébe, s mikor föltekintett,
1631 11|                   nézett vele farkasszemet a habok közül. Égő, vörös
1632 11|                     fehér teste megvillant a holdsugárban. Imreynek elfogódott
1633 11|          holdsugárban. Imreynek elfogódott a szíve, - egyszerre tisztában
1634 11|                   volt azzal, hogy magával a sellővel találkozott.~ ~
1635 11|                    sellővel találkozott.~ ~A beszélgetés úgy kezdődött,
1636 11|            beszélgetés úgy kezdődött, mint a mesékben, a sellő csábítóan
1637 11|                kezdődött, mint a mesékben, a sellő csábítóan nézett a
1638 11|                   a sellő csábítóan nézett a szöghaju költő szemébe,
1639 11|                eltölteni az életet...~ ~De a költő modern ember volt
1640 11|               ember volt és alaposan tudta a népmesékből, hogy a víz
1641 11|                  tudta a népmesékből, hogy a víz alatt moszatos, zöld
1642 11|                 moszatos, zöld halál várja a szerencsétlent, aki a sellő
1643 11|                várja a szerencsétlent, aki a sellő szavára hallgat. Őt
1644 11|                  tehát nem vesztegette meg a vizi asszony dallamos hangja,
1645 11|               hangja, hanem így szólt:~ ~- A víz hideg és tekintettel
1646 11|            idegeimre, az orvos megtiltotta a fürdőt tizennyolc fokon
1647 11|             füthetünk, ha hideg szél fujna a kilencedik kerületben. Nem
1648 11|                 eltartalak, azt fogadom.~ ~A sellő sokáig nézett a fiatalember
1649 11|                      A sellő sokáig nézett a fiatalember sötét szemébe
1650 11|                tudja, mit gondolt magában? A sellők is megváltoztak a
1651 11|                   A sellők is megváltoztak a hosszu századévek alatt,
1652 11|                 hosszu századévek alatt, s a tizenkilencedik század végén
1653 11|                   Imrey Gyula úgy érezte), a költő térdére fektette,
1654 11|                    asszony vágyával nézett a sóvárgó poétára. Nem szóval,
1655 11|             gyertyavilág. Gyorsan elfutott a sínek mentén s utolsó forintjáért
1656 11|                    zöld kreton ágyteritőt. A sellő magára vette a puha
1657 11|           ágyteritőt. A sellő magára vette a puha kelmét, de karcsu,
1658 11|              alakja olykor kivillant alóla a holdvilágban. Aztán beaggatta
1659 11|                     Aztán beaggatta karját a poéta kopott kabátja alá
1660 11|                 megindultak az éjszakában. A ferencvárosi ház hátulsó
1661 11|                 lakosztályod bejárása...~ ~A sellő besuhant, kissé fázva
1662 11|                    huzta össze vörös haján a zöld kreton ágyterítőt s
1663 11|                bágyadtan hajtotta le fejét a kanapéra, melyből itt-ott
1664 11|                 öreg Imreynek, aki valahol a Tisza mentén gazdálkodott,
1665 11|              mentén gazdálkodott, ezt írta a fia egy őszi napon:~ ~-
1666 11|                    négyszáz forintot, hogy a szigorlatokkal végezhessek.
1667 11|       szigorlatokkal végezhessek. Leteszem a doktorátusokat és hazamegyek
1668 11|                  és hazamegyek gyakorlatra a vármegyéhez.~ ~Az apa elküldte
1669 11|             vármegyéhez.~ ~Az apa elküldte a kivánt pénzt és a költő
1670 11|                 elküldte a kivánt pénzt és a költő cserfalombokból koszorút
1671 11|              cserfalombokból koszorút font a pénzeslevélhordó feje köré.~ ~
1672 11|                    köré.~ ~Aztán így szólt a szegény, ruhátlan sellőhöz:~ ~-
1673 11|                     ruhátlan sellőhöz:~ ~- A kreton ágyterítő is szép
1674 11|              ágyterítő is szép viselet, ha a te fehér testedet övezi,
1675 11|                  mégis bajos volna elmenni a színházba vagy a Dunapartra.
1676 11|                   elmenni a színházba vagy a Dunapartra. Mondd meg hát,
1677 11|                   Mondd meg hát, istennőm, a derekad számát, hogy vállfüzőről
1678 11|               toalettekről gondoskodjam.~ ~A háziasszonytól kölcsönkértek
1679 11|                   centimétert és megmérték a sellő karcsu tailleját.
1680 11|               selyemszalagok díszítettek s a Koronaherceg-utcában rendelt
1681 11|                 rózsaszínü csipkekalapról. A friseur-kisasszony mikor
1682 11|  friseur-kisasszony mikor babrálni kezdett a lágy, vörös fürtökben, elragadtatva
1683 11|                  elragadtatva csókolta meg a sellő kezét, s így beszélt
1684 11|                    meggyőződésével:~ ~- Ez a haj épp úgy föl fogja forgatni
1685 11|                 épp úgy föl fogja forgatni a Belvárost, mint az Andrássy-út
1686 11|                  az Andrássy-út villáit és a Múzeum mögötti palotákat...~ ~
1687 11|              Múzeum mögötti palotákat...~ ~A költő büszkeséggel hallgatta
1688 11|                 büszkeséggel hallgatta ezt a jóslatot és így szólt:~ ~-
1689 11|                   mert Margitról énekeltem a verseimben...~ ~Egy este
1690 11|                este karonfogva suhantak ki a gázvilágos utcára és lóvasúton
1691 11|              utcára és lóvasúton mentek el a Népszínházig. Mikor a földszinti
1692 11|                   el a Népszínházig. Mikor a földszinti körszékeken helyet
1693 11|             körszékeken helyet foglaltak s a szép asszony levette a kalapját,
1694 11|                   s a szép asszony levette a kalapját, csodálatos moraj
1695 11|              csodálatos moraj futott végig a parketten és a páholyokon.
1696 11|                futott végig a parketten és a páholyokon. Akik a sellő
1697 11|            parketten és a páholyokon. Akik a sellő Tizián-hajcsomóit
1698 11|                  látták, bágyadtan szóltak a szomszédaikhoz:~ ~- Észbontó
1699 11|            szomszédaikhoz:~ ~- Észbontó ez a vörös haj... Milyen válla
1700 11|                   Milyen válla lehet ennek a gyönyörü asszonynak...~ ~
1701 11|                ezek nem földi szemek, ezek a csábító, gyilkos sellő szemei...
1702 11|                    gyilkos sellő szemei... A buffetben sohasem adtak
1703 11|                 annyi limonadot, mint ezen a forró őszi estén.~ ~Mikor
1704 11|                 tőle:~ ~- Értesz-e valamit a könyvvitelhez?~ ~- Akár
1705 11|                brahminok, - mondta kacagva a költő.~ ~- Mindegy, ma látogatást
1706 11|                  ma látogatást fogok tenni a Kiviteli Bank Részvénytársaság
1707 11|        Részvénytársaság igazgatójánál...~ ~A direktor svájci ember volt
1708 11|                  mikor Margit mellette ült a piros jutta-pamlagon és
1709 11|               szemét (ha akarta, zöld volt a szeme), az igazgató, mintegy
1710 11|                   neki:~ ~- Ki van nevezve a kedves férje a könyvviteli
1711 11|                 van nevezve a kedves férje a könyvviteli osztályba...~ ~
1712 11|                 hercegek műveit bocsátotta a könyvpiacra, rögtön megkötötte
1713 11|             könyvpiacra, rögtön megkötötte a szerződést az Imrey összes
1714 11|               hollandi merített papiron.~ ~A költő levetette a kopott,
1715 11|               papiron.~ ~A költő levetette a kopott, szürke kabátot és
1716 11|             egyszer csak fiakkeren jártak, a Stefánia-úton és páholyt
1717 11|              páholyt béreltek az Operában. A habituék, meglátva az Imreyné
1718 11|                     egy gróf elvált miatta a feleségétől. Amikor a kioszk
1719 11|               miatta a feleségétől. Amikor a kioszk egyik szélső asztalánál
1720 11|                 behunyt szemmel szopogatta a hideg fagylaltszeleteket,
1721 11|                  hideg fagylaltszeleteket, a korzón megállottak az emberek.
1722 11|              megállottak az emberek. Mikor a Redutban kibontott hajjal
1723 11|                  kibontott hajjal táncolta a szupé-csárdást, a párbajorvosok
1724 11|                 táncolta a szupé-csárdást, a párbajorvosok inspekciót
1725 11|                    az előcsarnokban. Mikor a lóversenyen szeméhez emelte
1726 11|                 emelte az emailos gukkert, a jockeyk rajta felejtették
1727 11|                  jockeyk rajta felejtették a szemüket és mindannyian
1728 11|                   Mikor délben végigsétált a Váci-utcán, a szegény aszfaltbetyárok
1729 11|                  végigsétált a Váci-utcán, a szegény aszfaltbetyárok
1730 11|                   sápadtan fogózkodtak meg a kirakatok vasában. És a
1731 11|                    a kirakatok vasában. És a költő, aki ekkor már cégvezetője
1732 11|                 ekkor már cégvezetője lett a Kiviteli Banknak, kárörvendve
1733 11|                 asszony tekint rájuk, hogy a habos, lehelletszerü napernyőt
1734 11|                    lehelletszerü napernyőt a sellő tartja vérvörös hajfonata
1735 11|                 fölé...~ ~ ~Dr. Raben Jenő a költő iskolatársa volt és
1736 11|              panaszkodott, Imrey elhivatta a lengyel orvost. Raben később
1737 11|              benézett délelőttönkint, amíg a költő a prokurákat jegyezgette
1738 11|               délelőttönkint, amíg a költő a prokurákat jegyezgette a
1739 11|                   a prokurákat jegyezgette a Kiviteli Bank íróasztalánál...~ ~
1740 11|                    Bank íróasztalánál...~ ~A doktor egy délelőtt térdre
1741 11|                  egy délelőtt térdre esett a renaissance-stílü hálószobában,
1742 11|                 válla, szoborszerü csípője a nyers francia selyemből.
1743 11|                mint egy földi asszony...~ ~A doktor talán sohasem vallott
1744 11|                szeretlek...~ ~Gyulladnak-e a sellők földi szerelemre,
1745 11|             simította végig finom ujjaival a doktor szőke hajfürteit
1746 11|                    és szemében felgyulladt a láng, amelyért feneketlen
1747 11|           feneketlen ingoványokba rohannak a gyönge földi emberek.~ ~
1748 11|                    gyönge földi emberek.~ ~A vöröshaju asszony egy nap
1749 11|                   asszony egy nap elvonult a világ elől és hat héttel
1750 11|          tarkarokolyás dunántúli dajka ült a mély fogat átellenes ülésén.
1751 11|                    fogat átellenes ülésén. A kicsiny Margit örökölte
1752 11|         sellő-szemeit, és négyéves korában a szomszédék hatesztendős
1753 11|              letaszította érette az öccsét a harmadik emeletről, mert
1754 11|                   harmadik emeletről, mert a kis Margit azzal osztotta
1755 11|                  Margit azzal osztotta meg a délelőtti vajas kenyerét.~ ~
1756 11|                délelőtti vajas kenyerét.~ ~A páholy hátulsó ülésén később
1757 11|                   ülésén később ott látták a lengyel doktort, a farsangon
1758 11|                  látták a lengyel doktort, a farsangon ő kísérte föl
1759 11|           farsangon ő kísérte föl Imreynét a lépcsőházak bolyhos szőnyegén.
1760 11|                 frivol pletykákat meséltek a molett, csodaszép vörös
1761 11|              félénken rezzent össze, mikor a gyermek babrálni kezdett
1762 11|                   gyermek babrálni kezdett a szakállával. A kis leány
1763 11|            babrálni kezdett a szakállával. A kis leány zöldes szemébe
1764 11|                 egy este messze kisétáltak a Duna partján. Senkisem tudhatja,
1765 11|                Kelenföld táján, csillogott a hold és a habok ezüstös
1766 11|                táján, csillogott a hold és a habok ezüstös fényben siklottak
1767 11|             ezüstös fényben siklottak tova a mocsaras partok közt. A
1768 11|                    a mocsaras partok közt. A vashídon mellettük suhant
1769 11|                aztán félelmes csönd borult a gyárak fölé, melyekből nem
1770 11|                  melyekből nem áramlott ki a kémények otthonias füstje.
1771 11|                  elfeledett volna mindent, a renaissance hálószobát,
1772 11|                    renaissance hálószobát, a színházak plüssét, a kioszkot,
1773 11|           hálószobát, a színházak plüssét, a kioszkot, a fogatokat -
1774 11|             színházak plüssét, a kioszkot, a fogatokat - így szólt egyszerre,
1775 11|                 minden, amit rajtam látsz. A sellő vagyok, a vizek királynője
1776 11|              rajtam látsz. A sellő vagyok, a vizek királynője és ime
1777 11|                     Jőjj velem, szeretlek, a tied vagyok...~ ~És ledobta
1778 11|                         És ledobta magáról a ruhát, a fűzőt, a kalapot,
1779 11|                   ledobta magáról a ruhát, a fűzőt, a kalapot, a cipőt,
1780 11|                  magáról a ruhát, a fűzőt, a kalapot, a cipőt, és a doktor
1781 11|                 ruhát, a fűzőt, a kalapot, a cipőt, és a doktor előtt
1782 11|                     a kalapot, a cipőt, és a doktor előtt ott állt a
1783 11|                    a doktor előtt ott állt a sellő, fényes, vörös hajköpönyegében.
1784 11|                   Zöldes szemei csillogtak a holdvilágban és amikor a
1785 11|                   a holdvilágban és amikor a következő pillanatban eltünt
1786 11|               következő pillanatban eltünt a habok között, a vörös hajfonat
1787 11|         pillanatban eltünt a habok között, a vörös hajfonat végig terült
1788 11|                   ezüstös folyam fölött.~ ~A doktor ledobta kalapját,
1789 11|           felöltőjét, mert hallotta, amint a sellő kacagva szól a víz
1790 11|                 amint a sellő kacagva szól a víz hullámos gyűrűjéből:~ ~-
1791 11|            gyűrűjéből:~ ~- Jőjj, várlak.~ ~A kacagást félelmesen verték
1792 11|                   félelmesen verték vissza a holdvilágos hegyek és a
1793 11|                    a holdvilágos hegyek és a doktor kiterjesztett karokkal
1794 11|                  karokkal vetette át magát a híd magas korlátján.~ ~ ~ ~
1795 12|             Sauters, aki karácsony hetében a nizzai hangversenyterem
1796 12|      hegedüjátékával, visszafelé átutazott a sondersbergi nagyhercegségen
1797 12|                    egy napra megállapodott a rezidenciában. A moszkvai
1798 12|             megállapodott a rezidenciában. A moszkvai császári opera
1799 12|                    egyremásra küldte utána a táviratokat, mivel február
1800 12|              okvetetlenül elő akarták adni a Wagner nagy tetralogiáját.
1801 12|                    s vacsora előtt bejárta a tiszta kis rezidencia előkelőbb
1802 12|                 előkelőbb utcáit, megnézte a márványos szökőkutakat,
1803 12|                    márványos szökőkutakat, a híres Goethe-emléket és
1804 12|               mikor az alabárdos éjjeli őr a piactéri szökőkútnál énekelni
1805 12|                énekelni kezdett, nyugodtan a fal felé fordult és elaludt.~ ~
1806 12|                    óra sem volt még, mikor a szobapincér gyöngéden költögetni
1807 12|              Sauters álmosan hunyorgatott, a pincér így szólt hozzá:~ ~-
1808 12|                fölkelni, egy lakáj van itt a nagyhercegi palotából.~ ~-
1809 12|                csakhamar mély bókot vágott a hálóinges nagy ember előtt.~ ~-
1810 12|              mondta, - Crailsthal gróftól, a főudvarmestertől.~ ~Sauters
1811 12|                      Sauters fölszakította a címeres borítékot, s míg
1812 12|                   címeres borítékot, s míg a lakáj a hófehér függönyt
1813 12|                   borítékot, s míg a lakáj a hófehér függönyt szolgálatkészen
1814 12|                fölhúzta, gyorsan elolvasta a levelet, amelyben a főudvarmester
1815 12|              elolvasta a levelet, amelyben a főudvarmester hizelgő bókok
1816 12|                bókok kíséretében hívta meg a nagyhercegi palotába. A
1817 12|                    a nagyhercegi palotába. A fenséges úr ugyanis, VII.
1818 12|                  aki egyizben már hallotta a híres művészt, örömmel ragadja
1819 12|              ragadja meg az alkalmat, hogy a nagy Sauters Willy egy napot
1820 12|                    Sauters Willy egy napot a rezidenciában tölt, s ebéd
1821 12|              Sophie nagyhercegnőknek, akik a maguk részéről is szenvedélyes
1822 12|            részéről is szenvedélyes imádói a zenének. A hangversenyt
1823 12|             szenvedélyes imádói a zenének. A hangversenyt a nagyhercegi
1824 12|                    zenének. A hangversenyt a nagyhercegi palota dísztermében
1825 12|                 dísztermében tartanák meg, a fenséges úr és a nagyhercegi
1826 12|             tartanák meg, a fenséges úr és a nagyhercegi udvar jelenlétében.~ ~
1827 12|        jelenlétében.~ ~Sauters visszatette a levelet a borítékba.~ ~-
1828 12|              Sauters visszatette a levelet a borítékba.~ ~- Jelentse
1829 12|                    borítékba.~ ~- Jelentse a gróf úrnak, - mondta, -
1830 12|                 órakor ott leszek.~ ~Mikor a lakáj betette maga után
1831 12|                ajtót, Sauters ezt dörmögte a vánkosába:~ ~- Tudja az
1832 12|               Tudja az ördög, ér-e valamit a Kék keselyü- és a Zöld hollórend,
1833 12|                  valamit a Kék keselyü- és a Zöld hollórend, vagy a jó
1834 12|                  és a Zöld hollórend, vagy a jó ég tudja, hogyan hívják
1835 12|                 tudja, hogyan hívják ennek a kis operettfejedelemnek
1836 12|                    kis operettfejedelemnek a rendjelecskéit, de egy rozettával
1837 12|              hangon beszéljenek róla, mert a kis Sondersberg nagyhercege,
1838 12|           értelmében, lelkesen pártfogolta a zenét, az irodalmat és minden
1839 12|                néven nevezendő művészetet. A sondersbergi nagyhercegi
1840 12|          estéről-estére figyelmesen hajolt a szinpad felé egy barna körszakáll
1841 12|             aranyos szőke hajfürt. Az első a nagyherceg rózsás arcát
1842 12|                rózsás arcát árnyékolta be, a hajfürtök az Adél és Sophie
1843 12|                  ki olykor, az Egmont vagy a Torquato Tasso előadása
1844 12|                    Vilmos tanította zenére a budapesti Lipótváros csodagyermekeit.
1845 12|             Lipótváros csodagyermekeit. De a szerencse és tagadhatatlanul
1846 12|               tehetsége gyorsan fölemelték a hírnév magaslatára, koncertjein
1847 12|                   fővárosban tomboltak, és a vérvörös plakátok, melyek
1848 12|                   hirdették SAUTERS WILLY, a moszkvai udvari hangversenymester
1849 12|            örvendetes szenzációt keltettek a Volgától a Póig. Sauters
1850 12|            szenzációt keltettek a Volgától a Póig. Sauters csakhamar
1851 12|                    megszilárdult felőle az a szédítő vélemény, hogy ezidőszerint
1852 12|                    Európának. Fájdalom, ez a szőke, hosszuhaju fiatalember
1853 12|                 maga is el volt ragadtatva a saját nagyságától s mélységes
1854 12|                   kezét az uralkodóknak és a főhercegeknek s köteles
1855 12|                         Értenek is valamit a zenéhez ezek a cretinek...~ ~
1856 12|                  is valamit a zenéhez ezek a cretinek...~ ~Három óra
1857 12|                   előtt öt perccel Sauters a nagyhercegi palota elé hajtatott
1858 12|           nagyhercegi palota elé hajtatott a hotel világoskék batárján.
1859 12|                 hotel világoskék batárján. A kapubejárás szobrai mellett
1860 12|                szobrai mellett szalutáltak a pikkelhaubés sondersbergi
1861 12|         pikkelhaubés sondersbergi katonák, a boltozat üvegajtaja mögül
1862 12|                 négy vagy öt lakáj szaladt a fogat elé, hogy ajtót nyisson.
1863 12|      paradicsomvörös urat látott közeledni a virágágyak közül, aki egy
1864 12|                    kissé hadarva üdvözölte a fenséges úr palotájának
1865 12|                   Ez Crailsthal gróf volt, a főudvarmester (a Prinz Adalbert
1866 12|                gróf volt, a főudvarmester (a Prinz Adalbert címü víg
1867 12|                   dilettáns szerzője), aki a lépcsőházban kedveskedve
1868 12|                   mosollyal, - hát kedveli a zenét a kis hercegnő...
1869 12|           mosollyal, - hát kedveli a zenét a kis hercegnő... Na szép,
1870 12|                     Az előcsarnokban, ahol a sondersbergi nagyhercegek
1871 12|                rámáikban, Sauters föltette a csiptetőjét. Mikor Crailsthal
1872 12|              csiptetőjét. Mikor Crailsthal a kardját kezében tartva melléje
1873 12|               kezében tartva melléje állt, a művész jókedvüen hunyorgatott.~ ~-
1874 12|                    siécle-legények - mi?~ ~A főudvarmester mitsem felelt,
1875 12|            főudvarmester mitsem felelt, de a lakáj most föltárta a nagy
1876 12|                   de a lakáj most föltárta a nagy szárnyasajtókat, melyeken
1877 12|            szárnyasajtókat, melyeken belül a plafond aranyos diszítései
1878 12|                   diszítései szórtak derüt a termek fényes parkettjére.
1879 12|              mellől: - VII. Albert Henrik, a sondersbergi uralkodó nagyherceg.~ ~
1880 12|                       Crailsthal bemutatta a művészt, a nagyherceg pedig
1881 12|            Crailsthal bemutatta a művészt, a nagyherceg pedig barátságosan
1882 12|               pedig barátságosan nyujtotta a kezét.~ ~- Örülök, hogy
1883 12|                 mikor felséges rokonomnál, a német császárnál játszott.
1884 12|                   és Sophie nagyhercegnők, a hugaim, szintén türelmetlenül
1885 12|               szintén türelmetlenül várják a hírneves művész hangversenyét.~ ~
1886 12|       hangversenyét.~ ~Sauters meghajtotta a fejét.~ ~- Helyes, - mondta
1887 12|                  akarják...~ ~Mikor később a szolgálattevő kammerjunker
1888 12|              kammerjunker jelentette, hogy a nagyhercegnők készen vannak,
1889 12|                 Henrik barátságosan intett a művésznek:~ ~- Menjünk hát
1890 12|                  hatalmas trón örökösével. A két sondersbergi princessz
1891 12|         gyermekleány volt, s mikor Sauters a ruha szelid kivágására omló
1892 12|               meglátta, halkan csettintett a nyelvével:~ ~- Terringettét, -
1893 12|              micsoda édes két baba ez...~ ~A nagyherceg bemutatta a hugainak,
1894 12|                     A nagyherceg bemutatta a hugainak, s egy öreg, fehérhaju
1895 12|                fehérhaju dámának, aki mint a két nagyhercegnő udvarmesternője
1896 12|       udvarmesternője szerepelt sok év óta a sondersbergi udvarnál. A
1897 12|                   a sondersbergi udvarnál. A vörös, aranydíszítésü fauteuilek
1898 12|               mindannyian helyet foglaltak a karosszékekben, míg Sauters
1899 12|      karosszékekben, míg Sauters föllépett a rögtönzött, szőnyeges emelvényre.~ ~
1900 12|                  gyémántgyűrűje csillogott a napsugárban. Majd az ő híres,
1901 12|                 egyszerre csak rázendített a Bach csodaszép Zacone-jére,
1902 12|                átszellemült arcáról. Mikor a lelkesült tapsok elhangzottak,
1903 12|              mellett játszotta el ráadásul a Beethoven hegedü-hangversenyét.~ ~
1904 12|                    hegedü-hangversenyét.~ ~A nagyhercegnők mámorosan
1905 12|                 sajátkezüleg tűzte mellére a sondersbergi házirend elsőosztályu,
1906 12|             Köszönöm fenséges úr, köszönöm a szép kitüntetést.~ ~Az ajtónál
1907 12|                  kitüntetést.~ ~Az ajtónál a fülébe súgta Crailsthal
1908 12|                 súgta Crailsthal gróf:~ ~- A nagyherceg szívesen látja
1909 12|                    látja ebédre.~ ~Sauters a nadrágzsebébe dugta a kezét.~ ~-
1910 12|              Sauters a nadrágzsebébe dugta a kezét.~ ~- Tudja, - szólt
1911 12|                 vagyok, megvallom...~ ~Míg a nagyhercegi család visszavonult,
1912 12|           nagyhercegi család visszavonult, a főudvarmester megmutatta
1913 12|                   főudvarmester megmutatta a művésznek a sondersbergi
1914 12|       főudvarmester megmutatta a művésznek a sondersbergi rezidencia
1915 12|        sondersbergi rezidencia műkincseit, a drága metszeteket, ékszereket,
1916 12|              néhány ritka eredeti szobrot, a Goethe tizenhat levelét,
1917 12|                   tizenhat levelét, melyet a nagy költő III. Albert Henrikhez
1918 12|              Sauters egy pillantást vetett a levelekbe, de utóbb türelmetlenül
1919 12|               utóbb türelmetlenül dobta le a megsárgult írásokat.~ ~-
1920 12|               ebédlőben föl voltak gyujtva a mesés Gruintz-gyüjteményből
1921 12|                    való aranykandeláberek, a jardiniére-ekben csillogott
1922 12|                jardiniére-ekben csillogott a narancs vörös héja, aranyoszöld
1923 12|          aranyoszöld szőlőfürtök bujtak ki a kövér levelek közül. A fal
1924 12|                  ki a kövér levelek közül. A fal mellett feszesen állt
1925 12|                 állt hat fölszolgáló lakáj a sondersbergi udvar halványsárga,
1926 12|               meggyszegélyes libériájában, a galéria mitológiai asszonyai
1927 12|                  világosságukban ragyogtak a csillár odavetődő fényében.
1928 12|                   elkábulva állt meg ebben a csillogásban, de nem sok
1929 12|                    de nem sok ideje maradt a csodálkozásra, mert pár
1930 12|                  pár perc mulva széttárult a szomszédos szárnyasajtó,
1931 12|                 szomszédos szárnyasajtó, s a következő pillanatban megjelent
1932 12|              megjelent VII. Albert Henrik, a két szőke nagyhercegnőt
1933 12|                  önérzettel fogadta, mikor a kamarás Adél nagyhercegnő
1934 12|                  helyét az asztalnál. Amíg a lakáj az osztrigákat fölszolgálta,
1935 12|                fesztelen mosollyal fordult a szomszédnőjéhez:~ ~- Fenséged
1936 12|                   sajnálatomra...~ ~Később a nagyherceg magasztaló szavakkal
1937 12|                   szavakkal emlékezett meg a berlini császári hangversenyről,
1938 12|                  volt alkalma gyönyörködni a Sauters Willy hegedüjében.
1939 12|          Vieuxtempstől játszott valamit és a tizenöt-húsz főből álló
1940 12|                 most sem felejtette el azt a páratlan élvezetet.~ ~-
1941 12|                    voltunk hatva, - mondta a nagyherceg, - de a császárné
1942 12|                  mondta a nagyherceg, - de a császárné könnyezett azon
1943 12|                 Csinos darab is, - szólott a zsemlyét ropogtatva, - de
1944 12|                  jó délutánt töltöttünk el a Hotel Mediterranea erkélyén.~ ~
1945 12|                   kezdett néhány anekdotát a Vieuxtemps életéből, fesztelenül,
1946 12|           fesztelenül, kedélyesen, ezeknek a nagy művészeknek a kedves
1947 12|                 ezeknek a nagy művészeknek a kedves és szinte érthetetlen
1948 12|              Közben szorgalmasan ürítgette a boros poharakat, melyekbe
1949 12|                  boros poharakat, melyekbe a lakáj sűrűen töltögette
1950 12|                    lakáj sűrűen töltögette a Medocot, később négy, vagy
1951 12|                csodálatos jó kedve támadt, a bor fejébe szállt, s merészen,
1952 12|                   így szemtől-szemben állt a föld e szerencsés kiváltságosaival,
1953 12|                 szólott magában.~ ~- Abban a nyomorult harmademeleti
1954 12|               harmademeleti szobában, ahol a gyerekéveimet eltöltöttem,
1955 12|                   is ér annyit, mint ezeké a báboké...~ ~A keblét feszülni
1956 12|                   mint ezeké a báboké...~ ~A keblét feszülni érezte,
1957 12|                    keblét feszülni érezte, a szemei ragyogtak. És mert
1958 12|              tehetségben van egy szemernyi a kalandorok véréből, egyszerre
1959 12|                  úgy tünt föl előtte, hogy a hercegnők is csak szerelmesen
1960 12|                  csak részeg, - s miközben a nagyherceg kissé elmerülve
1961 12|                  kissé elmerülve csevegett a fiatalabb hugával, ő óvatosan
1962 12|                   csüggő aranyos ceruzával a következő szavakat írta
1963 12|                egész lelkemből imádjam?”~ ~A hercegnő elolvasta a cédulát,
1964 12|                       A hercegnő elolvasta a cédulát, mosolyogva szakított
1965 12|                    szakított le pár fürtöt a zöldessárga szőlőből, s
1966 12|                      Nem fog válaszolni?~ ~A két nagyhercegnő utóbb egyetértő
1967 12|                    fölkelt az asztaltól, s a többiek is követték példáját.
1968 12|              többiek is követték példáját. A nagyherceg udvariasan köszönte
1969 12|                    udvariasan köszönte meg a művész szívességét, Adél
1970 12|                 hajtották meg kissé előtte a fejüket. Később mindannyian
1971 12|                 mindannyian visszavonultak a termeikbe, de Adél nagyhercegnő
1972 12|                   szót Crailsthal gróffal, a főudvarmesterrel.~ ~Sauters
1973 12|                 sétálnánk egyet, mester?~ ~A lakáj föladta a kabátjukat
1974 12|                  mester?~ ~A lakáj föladta a kabátjukat és karonfogva
1975 12|                    és karonfogva mentek le a nagy lépcsőházon át a kapuig.
1976 12|                   le a nagy lépcsőházon át a kapuig. A griffeknél megint
1977 12|                   lépcsőházon át a kapuig. A griffeknél megint szalutáltak
1978 12|              griffeknél megint szalutáltak a pikkelhaubés katonák, odakünn
1979 12|                odakünn lágyan csörgedezett a márványmedencébe a szökőkút
1980 12|            csörgedezett a márványmedencébe a szökőkút vize. A III. Albert
1981 12|          márványmedencébe a szökőkút vize. A III. Albert Henrik lovasszobránál,
1982 12|           lovasszobránál, mely közvetetlen a rezidencia előtt állt, Crailsthal
1983 12|                  váratlanul kivette karját a művészéből, udvariasan megemelte
1984 12|           művészéből, udvariasan megemelte a cilinderét, s anélkül, hogy
1985 12|                cilinderét, s anélkül, hogy a kezét nyujtotta volna, szó
1986 12|                   szó nélkül visszasietett a palotába. Sauters ijedten
1987 12|                    zavartan végigsimította a homlokát. Úgy látszik kijózanodott
1988 12|                  kidobtak...~ ~Fölhajtotta a télikabátja gallérját, visszament
1989 12|          télikabátja gallérját, visszament a vendéglőbe s egy félóra
1990 13|                                            A fehér holló.~ ~Ha azt mondjátok,
1991 13|                mintha azt mondanátok, hogy a gőzvasút elől hiányozhatik
1992 13|                 gőzvasút elől hiányozhatik a mozdony, mely a kocsikat
1993 13|               hiányozhatik a mozdony, mely a kocsikat magával ragadja...
1994 13|                kocsikat magával ragadja... A költő a szalmán is szépet
1995 13|                 magával ragadja... A költő a szalmán is szépet álmodik,
1996 13|                Beszéljetek bár megvetéssel a kortársak együgyüségéről,
1997 13|                   együgyüségéről, titokban a kortársak tetszését és tapsait
1998 13|        ujságolvasót, akik megütődve néztek a hosszukás törzsasztal felé.
1999 13|                 nyilvánosságra hozza őket. A világnak azok voltak a legnagyobb
2000 13|                     A világnak azok voltak a legnagyobb írói, akik egyáltalában