Rész

 1  2|             sopánkodva szólalt meg magában:~ ~- Uram Istenem, így lesz
 2  2|     kezdett. Utoljára azt gondolta magában: „Oh, oh, ti rossz keresztények,
 3  2|        alkalmasint így elmélkedett magában: „Minek ébreszteném fel
 4  2|           Alkalmasint ezt gondolta magában, de amint ez már természetes,
 5  2|       mivoltával, így fohászkodott magában:~ ~- Oh, szent atyám, minő
 6  2|            ajtóban alázattal.~ ~De magában, pauzát sem tartva a szent
 7  2|            szorongva sóhajtott fel magában:~ ~- Oh, szent atyám, állítsd
 8  2|           velök tartok? - mondotta magában ájtatosan.~ ~S tekintettel
 9  2|        kétségek közt sóhajtott föl magában:~ ~- Oh, atyám, világosítsd
10  5|         most Haller Ida?” gondolta magában némelykor a rendház boltívei
11  5|            Haller Ida fia” susogta magában kissé megindulva és ábrándosan
12  5|          és ábrándosan így szólott magában:~ ~- Ugyanaz az édes arcocska,
13  8|           és egyszerre így szólott magában:~ ~- Bár egy meleg szoba
14  9|           napon át, hogy sakkozott magában s szorgalmasan tanult angolul. (
15 10|           aztán halkan így szólott magában:~ ~- Kicsi Tatjána... édes
16 11|           és ki tudja, mit gondolt magában? A sellők is megváltoztak
17 11|            bomlást és ezt gondolta magában:~ ~- Ha mindezek tudnák,
18 12|             Terringettét, - mondta magában, - micsoda édes két baba
19 12|        mozogtak volna, így szólott magában.~ ~- Abban a nyomorult harmademeleti
20 13| talentumnak avagy szamárnak tart-e magában? Irok, mert különben éhen
21 13|        borzongó háttal így szólott magában:~ ~- Most már bizonyos,
22 13|           büszkeséggel így szólott magában:~ ~- Ha így megy, pár év
23 13|           boldogsággal így szólott magában:~ ~- Csak ti tudnátok, amit
24 14|         rajta, ámulva ezt gondolta magában:~ ~- Szinte úgy tetszik,
25 15|          morzsolgatta, így szólott magában:~ ~- Bár megfojtották volna
26 15|         megelégedéssel konstatálta magában, hogy a Terkával kezdett
27 15|        mellől. Ilyenformát gondolt magában:~ ~- Valami távoli pontról,
28 16|        Vajjon ki lehet? - kérdezte magában dideregve.~ ~De csakhamar