Rész

 1  2|            menni! Jőjjön be hozzánk, amíg a nap kisüt.~ ~- Igen, de
 2  3|  felgyülekezve a dióbarna ebédlőbe - amíg Ignác, a pincemester, öreg
 3  3|             azonnal látni kívánom.~ ~Amíg a megrémült portás odajárt,
 4  5|         talán évtizedek is eltelnek, amíg egy felföldi ember a dunántúli
 5  6|           csöndesen zokogni kezdett, amíg Ella újra meg nem szólalt:~ ~-
 6  7|           fölött, de a kegyelmes úr, amíg szívbaja nem tört ki rohamosan,
 7  7|         ütőér halkabbá váló verését, amíg a személye körüli, bajusztalan
 8  9| bámult-bámult ki a messze hórétegre, amíg csak a kora téli alkony
 9 10|        susogta az öreg úr álmadozva, amíg a várhegy kőszikláin lefelé
10 10|         kőszikláin lefelé haladt. És amíg gyöngülő szeme a havas világ
11 11|             benézett délelőttönkint, amíg a költő a prokurákat jegyezgette
12 11|        öntudatlanul esett térdre. És amíg Margit érzelmesen emelte
13 12|              ki helyét az asztalnál. Amíg a lakáj az osztrigákat fölszolgálta,
14 14|    megigazgatta a bundája gallérját, amíg Jávor udvariasan melléje
15 14|      tanítványait a természettanból, amíg a főnöknője egyedül ült
16 14|                kérdezte Jávor tanár, amíg a kis kezet egy pillanatig
17 14|    megbolondultam a féltékenységtől. Amíg a fiúkkal a természettant,
18 14|            meg s úgy képzeltem, hogy amíg én itt a Cartesius ördögöcskéiről
19 14|         vallomásait meghallgassam... Amíg maga a féltékeny szerelmes
20 14|      hihetetlen hazugság az... Jávor amíg látszólag a cigány nótáját
21 14|       alakjára... Addig-addig nézte, amíg a szép asszony halkan meg
22 14|           teszik boldoggá az embert, amíg egy elérhetetlen álom hősnői,
23 15|              pedig terhes volt neki. Amíg a rossz bajor kalácsot öntudatlanul
24 15|        sóhajtozgattam az arcképéhez, amíg maga türelmetlenül várakozott
25 15|         ebédelt s azóta öt héten át, amíg a színházakat, a galériákat
26 16|             fény ragyogott... Bella, amíg nagy leánnyá nem lett, minden
27 16|           jól, - mondta meghatottan, amíg csillaghímes ruhájában megint
28 16|             a rossz cselekedettől... Amíg kicsike voltál, én vigyáztam