Rész

 1  1|                 fölnyissák előtted...~ ~Szólt és kituszkoltak a kapun.
 2  2|         húzódott össze az ülésében, így szólt:~ ~- Hanem most aztán előre,
 3  3|           Meglesz, monsieur, meglesz, - szólt a gvárdián megindulva.~ ~
 4  4|            konyhába.~ ~- Nickelsdorf, - szólt, - mi dolog, a fenséges
 5  4|                nincs minden elveszve, - szólt, - adok egy ujabb órát.
 6  4|              ajtó.~ ~- Hol a kulcsár? - szólt a vén Nickelsdorf izgatottan.~ ~
 7  8|         csipkekendőjét s fojtott hangon szólt a férjéhez:~ ~- Szégyen, -
 8 10|                elröpítenek magától...~ ~Szólt és eltünt, mint a májusi
 9 11|           szöghaju költő szemébe, s így szólt egy dallam édes hangján:~ ~-
10 11|              dallamos hangja, hanem így szólt:~ ~- A víz hideg és tekintettel
11 11|              fehér, fenyőfaajtóra s így szólt az ő különös pátoszával:~ ~-
12 11| pénzeslevélhordó feje köré.~ ~Aztán így szólt a szegény, ruhátlan sellőhöz:~ ~-
13 11|         hallgatta ezt a jóslatot és így szólt:~ ~- Margitnak foglak hívni,
14 11|                 fényben csillogott, így szólt az egykori poéta:~ ~- Nem
15 11|                Raben doktor egyszer így szólt, mintha álmot látna:~ ~-
16 11|             kioszkot, a fogatokat - így szólt egyszerre, egy dallam édes
17 12|              hunyorgatott, a pincér így szólt hozzá:~ ~- Méltóztassék
18 12|                 jól bezárt fogatba, így szólt néha az impresszáriójához:~ ~-
19 12|             dugta a kezét.~ ~- Tudja, - szólt bizalmasan, - csak aztán
20 13|             mindent igen komolyan vett, szólt közbe bizonyos leplezetlen
21 13|         respektálták!~ ~- Azt mondom, - szólt a vén kávéházi embergyűlölő, -
22 14|                nekem egészen mindegy, - szólt a gyerek illedelmesen. -
23 14|           beszélne, hangosan, jókedvűen szólt a tanárhoz:~ ~- Ha kedves
24 14|             holnap délután feljöjjek? - szólt Jávor tanár ragyogó szemmel.~ ~-
25 14|          sarokból, aztán lenézéssel így szólt hozzá:~ ~- Tehát holnap
26 15|                Két éjjel nem aludtam, - szólt - és most meg ezek háborgatnak
27 15|                 között. Terka pedig így szólt az ő édes, dallamos hangján:~ ~-