Rész

 1  1|     kegyes szüz szobra elé, még mindig sorra járja laptikájával
 2  1|   akkora, mint egy vakandtúrás. Mindig messzebbre, mindig magasabbra
 3  1| vakandtúrás. Mindig messzebbre, mindig magasabbra távolodtam el
 4  1|        napsugárban. A fényesség mindig közelebb jött, míg egyszerre
 5  3|     Művészetem megkívánja, hogy mindig foglalkozzam. Egyébiránt,
 6  3|    atyám.~ ~- Férfiruhában?~ ~- Mindig abban szokott járni, tisztelendő
 7  4|             Nos?~ ~- Semmi, még mindig semmi, - intett a főszakács
 8  4|       suttogták:~ ~- Semmi, még mindig semmi.~ ~A kastély platánjai
 9  4|      ismételték:~ ~- Semmi, még mindig semmi!...~ ~ ~Félegy táján
10  7|     stallumra gondol, amely még mindig betöltetlenül áll, a viola
11  7|       az ágy mellett zokog... S mindig szélesebben, mint a hullámok
12  8|       órára úrrá lett, ön mégis mindig ugyanannak véli azzal a
13  9|        álltak az etagére-okon s mindig finom, ódonszerü pacsuli-illat
14  9|    tettek ellenállhatatlanabbá, mindig elegendő legyen készletben.
15  9|         az eszmének! Ha jöttem, mindig megcsókolt s komolyan reménykedni
16 11|       hogy valaha verseket írt, mindig félénken rezzent össze,
17 12|       Sauters Willyt nem hívták mindig Sauters Willynek; ifju éveiben
18 12|    szerencsés kiváltságosaival, mindig valami szédítő mámor fogta
19 13|        röpdös a boldogságtól... Mindig az elfeledt író szerény
20 14|     asszonyom.~ ~Az asszony még mindig idegenül pillantott rá,
21 14|       irtózik az udvarlóktól... Mindig volt egy-egy szerencsés
22 14|    esztendő csak álom: maga meg mindig diák, én pedig fiatal és
23 14|   valóság, méltóságos tanár úr, mindig megöli az álmokat, s a hitvány
24 15|  kicsorduló szerelemmel!... Még mindig szőke, leányos pompájában
25 16|          ha leányokkal beszélt, mindig elpirult, s reggeltől napestig
26 16|  megtudj... Az apád nem volt ám mindig gazdag, előkelő úr, akinek