Rész

 1  1|      fényesség mindig közelebb jött, míg egyszerre ott állt meg mellettem,
 2  1|                  Megtörten ültem le, míg ő sajnálkozva nézett végig.~ ~-
 3  1|          felé vezet. Mentem, mentem, míg szerencsésen fölébredtem
 4  2|            tisztáson akarta bevárni, míg a nap kisüt megint a fellegek
 5  2|          Ugyan, Callioni, hívjuk be, míg az eső eláll!~ ~S a direktor
 6  2|           föl a nagy ebédlőasztalt s míg a clown fütyölve törölgette
 7  4|            gombjához közeledett.~ ~S míg az öreg szakács szívdobogva,
 8  5|          körül a szerencsés Kolnayt, míg Szedenich főtisztelendő
 9  6|           kánikulás napok unalmában. Míg néhányan léha megjegyzéseket
10  6|           szendergő platánok közé és míg a budapesti asszonyok irigykedve
11  6|           elveszett a fák között. És míg az ébenfafödél mindörökre
12  7|          szegény püspök haldoklik. S míg ő függönyös ágyában utoljára
13  7|          szegény püspök haldoklik. S míg a kopasz megyei főorvos,
14  8|              egy idegen födél alatt, míg ő ébren, cél nélkül csatangol
15  8|             van. De ő otthon alszik, míg én magamban kószálok, mint
16  9|            üvegajtó választott el; s míg a franciás kandallóban vígan
17 10|           este melankolikus csendje, míg odakünn itéletnapi szélvihar
18 10|              feledhetetlen szavakat, míg odakünn, az üveges verandán
19 10|          könyvesbolt ablakában... És míg a virágkereskedésben összevihogtak
20 12|         gyöngéden költögetni kezdte. Míg Sauters álmosan hunyorgatott,
21 12| fölszakította a címeres borítékot, s míg a lakáj a hófehér függönyt
22 12|          foglaltak a karosszékekben, míg Sauters föllépett a rögtönzött,
23 12|          éhes vagyok, megvallom...~ ~Míg a nagyhercegi család visszavonult,
24 14|         elérzékenyülő Kommernét, s a míg a házmester ajtót nyitott,
25 16|                kiáltott föl örömmel, míg a vonásai egyszerre megváltoztak.
26 16|          pálinkát... Addig öntötték, míg egy napon elérte őket a