Rész

 1  5|        széles az országban. Mikor Szedenich főtisztelendő urat egy szeptemberi
 2  5| kegyetlenségéről. Honnan tudták a Szedenich tanár úr viselt dolgait?
 3  5|        aggódás költözött, mikor a Szedenich tanár úr neve augusztus
 4  5|           közepette mesélte, hogy Szedenich főtisztelendő úr Nyitrán
 5  5|        bizonyult tulzottnak, mert Szedenich tanár úr, mikor osztályában
 6  5|          És a többi osztály, ahol Szedenich tanár úr ebben az évben
 7  5|        történt, szeptember végén, Szedenich főtisztelendő úr épp az
 8  5|          Kolnay György, - szólott Szedenich főtisztelendő úr, - Kolnay
 9  5|        érthetetlen dolog történt; Szedenich főtisztelendő úr hirtelen
10  5|       bíró, főtisztelendő úr...~ ~Szedenich tanár úr még egyszer föl
11  5|   reszketett meg az örömtől, hogy Szedenich tanár úr mosolyog) Kolnay...
12  5|          secundus csöngetőt, mire Szedenich tanár úr még egyszer megsimogatta
13  5|           szerencsés Kolnayt, míg Szedenich főtisztelendő úr mélyen
14  5|          emeleti szobájába...~ ~ ~Szedenich főtisztelendő úr mélyen
15  5|           készült albumkönyv...~ ~Szedenich főtisztelendő úr elővette
16  5|           ha azt is hallják, hogy Szedenich főtisztelendő úr így susog
17  5|          öregedő piaristára, hogy Szedenich tanár úr végigsimította
18  5|     napsugaras pillantásától...~ ~Szedenich tanár úrnak ugyanis eszébe
19  5|       hamarosan megbarátkoztak... Szedenich szerelmes verseket írt,
20  5|    kicsattant az egészségtől...~ ~Szedenich utóbb ki akart lépni a szemináriumból,
21  5|   izgatott képzelődése előtt...~ ~Szedenich tanár úr utóbb visszatette
22  5|                Fiacskám, - mondta Szedenich tanár úr, miután a boldog
23  5|    elhozta az arcképet és mialatt Szedenich főtisztelendő úr remegve
24  5|       sebzett vad, úgy ugrott föl Szedenich főtisztelendő úr a gyermek
25  5|          hugocskám született...~ ~Szedenich főtisztelendő úr ekkor leroskadt