Rész

 1  2| elemózsiák ma már alig folynak be oly bőségesen, mint tíz, tizenkét
 2  2|    gvardián, aki a refektóriumban oly tekintélyes komolysággal
 3  3|          bűnbe tévedt férfiu, aki oly közönyösen vált meg a kolostortól!~ ~
 4  5| jóindulatu kék szemmel. A gyermek oly bájosan nézett az öregedő
 5  6|     parkjába, melyben mégsem volt oly türhetetlen a forróság,
 6  6|       nyári éjszaka szépségeiről. Oly csöndes, oly titokzatos
 7  6|        szépségeiről. Oly csöndes, oly titokzatos volt minden és
 8  6|           valahol az ablak alatt. Oly édes nyári hajnal volt,
 9  8|            az aranyos oszlopokon. Oly hangtalan, oly rejtelmes
10  8|        oszlopokon. Oly hangtalan, oly rejtelmes volt a holdfényes
11  8|         az utca alattomos vizére. Oly végtelenül elhagyottnak
12  8|         velencei hotel idilljére. Oly szomorúan furcsa volt, hogy
13  8|       kóborló, útszéli kutya...~ ~Oly különös volt mindez s a
14  8|          csapta föl a homlokáról. Oly titokzatos volt ebben az
15  9|       széle ködbe olvadt s minden oly ragyogóan fehér volt...
16  9|        zokogva közelített felém s oly szenvedélyesen szorított
17 11|         koplaltak néha a költők s oly komolyan vették a Muzsa
18 11|        kémények otthonias füstje. Oly hideg volt minden, oly kísérteties
19 11|            Oly hideg volt minden, oly kísérteties és Raben doktor
20 13|         minden emberi hiúság: épp oly együgyü dolgot beszéltek,
21 13|     utókor hüvös és idegen és ah, oly véghetetlenül messzire van
22 14|           ennyire félreismer...~ ~Oly megindultan mondta ezt,
23 15|         hangosan elnevette magát. Oly pokolinak találta, hogy
24 15|           meghűthetné a nyakát.~ ~Oly keserü világmegvetéssel
25 16|  szívbelopózó hangon szólalt meg, oly szomoruan, hogy a Bella