Rész

 1 14|                                  Jávor tanár.~ ~Egy premiér után
 2 14|          volt, január közepén, s Jávor tanár magára öltvén a ruhatárban
 3 14|    élénken kipirult.~ ~- Jé, nem Jávor Feri? Bizony Isten csak
 4 14|      könnyedén fölsóhajtott.~ ~- Jávor, maga nagyon udvarias, de
 5 14|          bundája gallérját, amíg Jávor udvariasan melléje szegődött.
 6 14| kalapjait és a toalettjét. Mikor Jávor, érettségiző diák korában
 7 14|         asszonyt ennyinek nézze. Jávor, amint a pillantása újra
 8 14|         tanszékére is meghívták. Jávor tanár: ezt a nevet most
 9 14|   hármasban az utcára kiértek.~ ~Jávor udvariasan meghajolt, Kommerné
10 14|               Elmegy? - kérdezte Jávor tanár, amíg a kis kezet
11 14|         vendéglőbe, ahol a híres Jávor tanárt jól ismerték; hamarosan
12 14|         hangulattal volt tele... Jávor rágyujtott egy nagy szivarra,
13 14|         érte...~ ~- Szent Isten, Jávor, maga megijeszt... Ha a
14 14|         a harmadik szobában...~ ~Jávor hitetlenül nézett a szép
15 14|      kalandokon járt az eszem?.. Jávor, nem gondoltam volna, hogy
16 14|        hihetetlen hazugság az... Jávor amíg látszólag a cigány
17 14|      neki a híres ember beszéde. Jávor tanár tréfásan bólogatott,
18 14|    tanárhoz:~ ~- Ha kedves volna Jávor, hát holnap délután feljönne
19 14|       délután feljöjjek? - szólt Jávor tanár ragyogó szemmel.~ ~-
20 14|      cigánybanda primásának...~ ~Jávor később egészen hazáig elkisérte
21 14|               Holnap, - suttogta Jávor tanár reszketve.~ ~Gyalog
22 14|     csillogó hószilánkok fedték, Jávor tanár úgy érezte, hogy tavasz
23 14|   fölöttébb gunyolódó fickó, aki Jávor tanárral az éjszakai órák
24 14| megmondta őszintén a véleményét. Jávor tanár legalább a maga elfogultságában,
25 14|  könnyelmüen cserébe érette...~ ~Jávor tanár sokáig maga elé meredt,