Rész

 1  3| megterített asztal mellett.~ ~*~ ~Óh, minő pompás ebédek voltak
 2  3|   kérdezte a jó pap szeliden.~ ~- Óh, tisztelendő atyám, milyen
 3  3|         hogy mit cselekedjem?~ ~- Óh, édes fiam, micsoda borzasztó
 4  3|     komoly veszedelem fenyegette. Óh, óh, ez a könnyelmü Anzelm
 5  3|        veszedelem fenyegette. Óh, óh, ez a könnyelmü Anzelm bizonnyal
 6  3|      távozni a kolostorból...~ ~- Óh, a legnagyobb örömmel.~ ~
 7  3|         éjszakán keresztül.~ ~*~ ~Óh, de másnap! A jó atyák nem
 8  3|         akár ma ebéd után is.~ ~- Óh, óh, istentelen férfiu!~ ~
 9  3|          ma ebéd után is.~ ~- Óh, óh, istentelen férfiu!~ ~A
10  3|       állapotok uralkodnak...~ ~- Óh, édes Megváltóm, éhen haljunk-e
11  5|       kiáltotta:~ ~- Meghalt?~ ~- Óh, már hét éve, főtisztelendő
12  7|           résztvevően suttogják: „Óh, szegény jó Urunk!” S magukban
13  7|     amelyet az asztalra kitettek. Óh, mennyire résztvesznek valamennyien
14  7|      esztendőkben megfordult.~ ~- Óh, óh, a szegény kegyelmes
15  7|  esztendőkben megfordult.~ ~- Óh, óh, a szegény kegyelmes úr!~ ~
16  8|    egyetlen szavadba kerül...~ ~- Óh, valaha nem kellett erre
17  8|             Magyarországba...~ ~- Óh, Magyarországba!...~ ~Közelebb
18  9|           átlátszóbbra fordult... Óh, mennyire remegtek azóta
19  9|          sincsen... Egyszer már - óh boldog aggódás - attól kezdette
20  9|            a tavasz felé, mikor - óh istenem, micsoda nap volt
21  9|         el. Egyre azt ismételte: „Óh, kicsikém... milyen magam
22 10|  mosolyogva.~ ~- Öreg satrapáról? Óh, dehogy! Édes fiatal teremtés
23 12|          Sophie nagyhercegnő.~ ~- Óh, persze, hiszen az öreg
24 14|       hogy mit csináljunk?...~ ~- Óh, nekem egészen mindegy, -