Rész

 1  1|     híveim, hogy így járjak, ha egyszer a szememet behunyom? Vegyétek
 2  2|     szent atyám, állítsd el már egyszer ezt az esőt!~ ~De a könyörgés
 3  3|       véletlenül betoppanna még egyszer!”~ ~De Anzelm úr nem toppant
 4  5|          Szedenich tanár úr még egyszer föl meg alá sétált a tábla
 5  5|     mire Szedenich tanár úr még egyszer megsimogatta a gyermek rózsás
 6  6|     gondoltam?~ ~- Mit?~ ~- Még egyszer el kellene játszanunk azokat
 7  6|        mely születésük óta csak egyszer volt nyitva! A menuettet
 8  6|        végigömlöttek arcán, még egyszer eljátszotta a bánatos népdalt,
 9  9|    Mikolónak mi baja sincsen... Egyszer már - óh boldog aggódás -
10  9|         elfelejt majd engem, ha egyszer a lovára fölpattan...” Sőt
11  9|       Sőt annyira mentünk, hogy egyszer egy napon az egész szerkesztőségnek
12  9|      kétszer beszélhettem vele. Egyszer, mikor kissé jobban lett
13  9|        láttam, heteken át; csak egyszer, a tavasz felé, mikor -
14 10|         ég veled, - susogta még egyszer a vén ember, mikor a matróna
15 11|     Honnan került, honnan, nem, egyszer csak fiakkeren jártak, a
16 11|     kísérteties és Raben doktor egyszer így szólt, mintha álmot
17 12| láthatom, - szólott, - mert már egyszer, hallottam, mikor felséges
18 13|     vasárnapi tárcáit, de mikor egyszer csakugyan elkövetkezett
19 14|         verejték borította el: „Egyszer valamikor, majd ő is megtudja,
20 14|        szemmel kacagott föl még egyszer, - látszott rajta, hogy
21 14|  életben?~ ~- Micsoda?~ ~- Hogy egyszer, egyetlen egyszer is, én
22 14|          Hogy egyszer, egyetlen egyszer is, én ülhetnék ott a harmadik
23 14|    éjszakai órák magányában nem egyszer érdekes diskurzust folytatott
24 15|     Terkához bejussak. Ha pedig egyszer odabenn vagyok, akkor emberhalál