Rész

 1  1|          rekviemet. A páterek egy nap szomoruan szürcsölték a
 2  2|   tisztáson akarta bevárni, míg a nap kisüt megint a fellegek
 3  2|         Jőjjön be hozzánk, amíg a nap kisüt.~ ~- Igen, de a csacsi? -
 4  2|      kemény deszkáin fölébredt, a nap ragyogóbban sütött az égboltozatról
 5  3|        meg. De az öreg püspök egy nap örökre búcsút mondott az
 6  3|   kolostor aranyszínü borait, egy nap sötét arccal jelent meg
 7  3|         mint maga a gvárdián, egy nap szégyenszemmel vonult el
 8  3|      alkotása?~ ~Ah, ez rémületes nap volt! A kolostorban megszünt
 9  5|          tizenhat év előtti nyári nap, mikor a pécsi szemináriumból
10  8| legelőkelőbb arisztokratáját, egy nap halva találták az ágyasházában.
11  9|         kéményein át a szél egész nap rémítő históriákat dudolt
12  9|        Miklós (a beteg fiu) egész nap itt állt, e mellett az ablak
13  9|         akit Edithnek hívtak, egy nap virágos koporsóba tették
14  9|           micsoda riporter! Egész nap keservesen sóhajtott, ha
15  9|       mikor - óh istenem, micsoda nap volt ez! - a szalón üvegajtaján
16 10|      szavak állottak: A hét fehér nap emlékére! A megtört férj,
17 10|           szívében ez a hét fehér nap képviselte az ifjuságot
18 11|           A vöröshaju asszony egy nap elvonult a világ elől és
19 13|         ötödik X-be átlépett, egy nap észrevette, hogy baj van:
20 14|         méltóságos tanár úr, az a nap, amikor a gyerekkori regény
21 15|        ostobaságot, amely az első nap majdnem az öngyilkosságba
22 15| legbájosabb felesége, - s ime egy nap kiderült, hogy tervezgetései
23 16|         jó szellemed...~ ~Bella e nap óta nem látta többé a nedvesszemü