Rész

 1  1|     bízott valaha? Hiszen évszám se szedtél össze néhány jóravaló
 2  6|        ház belsejében semmi nesz se hallatszott többé. A két
 3  6|      hiszem, hogy a férjhezmenés se kellemetlen...”~ ~Mici csillogó
 4  6|    ahonnan még a kastély tornyát se lehet látni többé, a piszkos,
 5  9|       förgeteg s aztán két hétig se ide, se oda, ha csak a jószívü
 6  9|          aztán két hétig se ide, se oda, ha csak a jószívü márkói
 7  9|  elhívták oda a többiek, hogy ki se hiányozzék...~ ~S nekem,
 8 10|         járt a mult héten, de az se tudott már segíteni rajta.~ ~-
 9 13|        vagy Goethe? Bizonyára ön se tartja őket hülyéknek, pedig
10 13|        merném mondani, hogy azok se voltak kevésbbé hiu emberek,
11 13|     várja be a végét: ez az eset se a maga hóbortos elméletét
12 13|        babért. Szerencsére akkor se leszek arra utalva, hogy
13 13|          tizennyolcéves kora óta se érezte úgy az írás vágyát,
14 13|     volna még a római császárral se s a harmadik elbeszélést
15 13|          hevében többnyire ügyet se vetettek arra, hogy a szegény
16 13| boldogító titka... Az a nekrológ se bántja, amit majd egykor
17 14|        hiszen mindössze egy évig se éltek együtt), de szinte
18 14|         konzerválja...~ ~- És az se, hogy valaki tiszteletreméltó
19 14|  tudomány férfia, mint nőcsábító se tartozik éppen az utolsó
20 14|         fakul, olyanná, amelynek se színe, se illata többé...
21 14|      olyanná, amelynek se színe, se illata többé... Ne örüljön
22 16|     dolgozik-e, vagy nem: annyit se törődöm, mint azzal, hogy