Rész

 1  1|        Szilveszter testvérre, akit valaha az útszéli komédiások kocsijába
 2  1|           a Szent Atya reád bízott valaha? Hiszen évszám se szedtél
 3  3|      bozontos hajerdőnek, amelyben valaha nem egy puha, fehér kéz
 4  4|         Danteén, Miltonén, Tassóén valaha, mikor örökbecsü műveiket
 5  6|         sápadt fiatal asszony, aki valaha kilencágu koronákról álmodott. -
 6  6|      amelyekre legjobban mulattunk valaha...~ ~- Akarja a tánciskolabeli
 7  8|          szavadba kerül...~ ~- Óh, valaha nem kellett erre figyelmeztetés...~ ~
 8  8|           van odakünn...~ ~- Haha, valaha azt igérted, hogy meghalni
 9  8| selyemszalagokat ajándékozott neki valaha, a Hungáriabeli kisterem
10  8|        felé, az oszlopos termekben valaha a szőke Bevilaqua hercegnő
11 11|    meghallgatni.~ ~*~ ~Imrey Gyula valaha verseket írt és koplalt.
12 11|           nevetve mesélte el, hogy valaha verseket írt, mindig félénken
13 12|      korhellyel együtt kóboroltunk valaha Algirban. Nem egy jó délutánt
14 12|          nem gondoltam volna, hogy valaha királyokkal fogok szincerizálni.
15 13|            mélyében, anélkül, hogy valaha csak egy betűt is papirra
16 13|     népszerűbbé lett, mint amilyen valaha a budapesti Csik Sándor
17 14|     szebbnek tünt fel előtte, mint valaha... Ez a bájos teremtés csakugyan
18 15|           most jobban érezte, mint valaha. Nyitray még bejárt vacsora
19 16|          jól emlékezett rá: hiszen valaha, kicsike babakorában, minden
20 16|           feküdt, aki sírva borult valaha a jó szelleme karjai közé,
21 16| fájdalomtól.~ ~- Hát erre tanított valaha a jó szellemed? - susogta