Rész

 1  1|    akinek zöldes reverendáját az utolsó kukoricacsősz is ismeri,
 2  4|      ifjuság; az erő, az ambició utolsó föllobbanása volt az, amely
 3  5|     amikor ezt mondta:~ ~- Ez az utolsó arcképe?~ ~- Igenis, az
 4  5|          arcképe?~ ~- Igenis, az utolsó, főtisztelendő úr...~ ~-
 5  5|          felé fordította:~ ~- Az utolsó arcképe, főtisztelendő úr...
 6  6|                               Az utolsó éjjel.~ ~Csillagsugaras
 7  6|       báró volt huszár-inasa, az utolsó tányért is leszedte, a missz
 8  6|      szobrokat, a zongorát?~ ~Az utolsó szónál ijedten megállott
 9  6| megcsókolták a zongorát, melynek utolsó akkordja is elveszett a
10  7|         a vidéki városkában, hol utolsó napjait eltöltötte. A félmilliós
11  7|        az a tudat, hogy a püspök utolsó perceit éli. A nagy, költséges
12  7|     körüli, bajusztalan huszár - utolsó, reménytelen kísérletül -
13  7| aranykanálkába: vajjon az agónia utolsó öntudatában nem ejti-e kétségbe
14  7|         a szegény püspök odafenn utolsó küzdelmét folytatja, mialatt
15  7|         kéz öntené ajkai közé az utolsó csepp cognacot...De im!
16 10|       férjét sohase szerette, az utolsó este melankolikus csendje,
17 11|        elfutott a sínek mentén s utolsó forintjáért szerzett egy
18 13|      megjelent, két hét alatt az utolsó példányig szétkapkodták
19 14|          ezt a nevet most már az utolsó faluban is ismerték. Boldogtalan
20 14| házmester ajtót nyitott, még egy utolsó mélységes pillantást vetett
21 14|   nőcsábító se tartozik éppen az utolsó legények közé...~ ~A csontváz