Rész

 1  1|      csöngetyűt a kapu mellett. Szent Péter, a mennyország kapusa,
 2  1|         angyal udvarlását.~ ~De Szent Péter nem engedte tovább,
 3  1|             Igenis, rebegtem.~ ~Szent Péter haragosan rám nézett
 4  1|       gyermek:~ ~- Oh, hatalmas szent, hát én ki volnék zárva
 5  1|       zárva a mennyországból?~ ~Szent Péter hidegen válaszolt:~ ~-
 6  1|    belülről senkisem válaszolt. Szent Péter otthagyott a kapunál,
 7  1|      fogadták őt, mint engem... Szent Péter hajlongva közelített
 8  1| láthatatlan orgonák zúgtak...~ ~Szent Péter is rajta felejtette
 9  1| mennyországban!...~ ~Leborultam Szent Péter saruihoz és sírva
10  1|        így becsülted meg, mit a Szent Atya reád bízott valaha?
11  1|  zarándoklásod alatt. Hát az Ur szent igéiért te csenevész sárgarépát,
12  2|         örökké?~ ~A csacsi, aki szent hivatását már tizenhat év
13  2|   fohászkodott magában:~ ~- Oh, szent atyám, minő jó dolguk van
14  2|    magában, pauzát sem tartva a szent mondás után, azonnal hozzátette:~ ~-
15  2|  sóhajtott fel magában:~ ~- Oh, szent atyám, állítsd el már egyszer
16  2|              Az ön egészségére, szent atyám!~ ~Callioni mester,
17  2|       Meggyónhatom-e vétkeimet, szent atyám?~ ~Mire a jó Szilveszter,
18  2|      egyház homályos hajójába s szent áhítattal borult le a szűz
19  3|       följárás lámpájáig, hát - szent atyám légy velem! - azonnal
20 10|      végigbotorkázott a piacon. Szent Sebestyén szobránál fölkanyarodott
21 14|       nem haragszik érte...~ ~- Szent Isten, Jávor, maga megijeszt...