Rész

 1  3|   lépcsőkön.~ ~- Tudod-e, - mondta neki suttogva, - hogy Anzelm
 2  4|          határozottan nem izlettek neki. Olyan közönséges, olyan
 3  5|              És ekkor úgy tetszett neki, hogy az a tizenhat év,
 4  7|          az inasok kezet csókolnak neki. Mindenütt résztvevően suttogják: „
 5  8|      selyemszalagokat ajándékozott neki valaha, a Hungáriabeli kisterem
 6  8|            pillanatra úgy tetszett neki, hogy valami kidőlt-bedőlt
 7  8|          mikor a rémhírt elmondták neki, bágyadtan hunyta le a szemét.~ ~-
 8  9|          láz s másnap megtiltották neki, hogy az ágyból fölkeljen.~ ~
 9  9| brick-goelettet már meg is igérték neki, ha meggyógyul... Úgy terveztük,
10 10|         kicsike szobát engedjen át neki a gyönyörü kastélyban.~ ~-
11 11|     mintegy könyörögve, azt mondta neki:~ ~- Ki van nevezve a kedves
12 12|          az úr, ha én küldözgetnék neki ilyenkor leveleket.~ ~S
13 12|            szép, hát majd játszunk neki valami jóravaló darabot.~ ~
14 13|    hódolatát fogadja: úgy tetszett neki, hogy a törzsasztal kissé
15 14|            a félvagyonukat igérték neki, ha tudományával még két-három
16 14|          tétovázva, - odanyujtotta neki a keztyűs kis kezét.~ ~-
17 14|       mellett hirtelen úgy rémlett neki, hogy az elmult tizenöt
18 14|        rajta, hogy milyen jól esik neki a híres ember beszéde. Jávor
19 15|    fölszolgáló kisasszony ajánlott neki.~ ~Őszintén szólva, Nyitray
20 15|       egyedüllét pedig terhes volt neki. Amíg a rossz bajor kalácsot
21 16|         beszélt. Nem azért, mintha neki is nem lett volna annyi