Rész

 1  1|      portásszobában és halld meg, micsoda bűnnel vagy vádolva...~ ~
 2  1|           reája bízott. Láttad-e, micsoda tornyos házban lakott? Hat
 3  2|    álmából.~ ~- Szentséges atyám, micsoda idő!~ ~A szegény Szilveszter
 4  2|          hozzátette:~ ~- Jézusom, micsoda társaság ez!~ ~Mert a kocsiban,
 5  2|     mintha azt mondta volna: „Oh, micsoda szerencsétlenség! Boldogtalan
 6  3|   cselekedjem?~ ~- Óh, édes fiam, micsoda borzasztó eset! Egyébiránt
 7  3|      lélekerejét összeszedte.~ ~- Micsoda fehérszemély volt önnél,
 8  3|      bánata felől értesültek! Ej, micsoda rémületes konsternációt
 9  4|        egymás közt:~ ~- Nézzétek, micsoda glória van a homloka körül!~ ~
10  4|          kéjelegve csettintett.~ ~Micsoda teasütemény volt ez! Egy
11  4|      egyenesen a szívhez szóltak. Micsoda jellem, micsoda kifejezett
12  4|          szóltak. Micsoda jellem, micsoda kifejezett individualitás!
13  5|        Kolnay Károlynak...~ ~- És micsoda az édesatyja?~ ~- Törvényszéki
14  7|     képviseli, kitünően felfogja, micsoda kötelességeket ró az emberre
15  8|             hiszen azt sem tudom, micsoda páholyról beszélsz...~ ~
16  9|          Laci volt a riporter, de micsoda riporter! Egész nap keservesen
17  9|         felé, mikor - óh istenem, micsoda nap volt ez! - a szalón
18 10|     ismeretlen... ég veled...~ ~ ~Micsoda drága emlék jutott eszébe
19 12| Terringettét, - mondta magában, - micsoda édes két baba ez...~ ~A
20 14|        kivánságom az életben?~ ~- Micsoda?~ ~- Hogy egyszer, egyetlen
21 15|        tőle.~ ~Honnan került ide, micsoda pokoli véletlen volt ez?