Rész

 1  3|         kastélyában töltötte el Anzelm úr ifjuságának legszebb
 2  3|        kéz babrált szerelmesen. Anzelm úr, szakáccsá üttetvén,
 3  3|        örökre búcsút mondott az Anzelm úr pompás pástétomainak
 4  3| állandóan itt lakik? - kérdezte Anzelm úr a főispántól.~ ~- Nem,
 5  3|         Időnkint.~ ~Ez döntött. Anzelm úr kijelentette, hogy a
 6  3|     kolostor egyéb helyiségeit, Anzelm úr kijelentette, hogy hajlandó
 7  3|    derék barátokhoz hasonlítva. Anzelm úr, úgylátszik, szigoru
 8  3|     hatalmas vívmányai felől. S Anzelm urat, ahogy gyászfátyolos
 9  3|       békés úton intézze el. Ám Anzelm úr azonnal kijelentette,
10  3|  decemberi éjszakán megtörtént. Anzelm úr hátulsó lakásában esténkint
11  3|         látvány tünt a szemébe. Anzelm úr vendégei víg táncra perdültek
12  3|    tűnik az ajtónyilás mögött s Anzelm úr feje is rögtön visszahúzódik
13  3|          Óh, óh, ez a könnyelmü Anzelm bizonnyal a poklokra fog
14  3|        fehérszemély volt önnél, Anzelm úr?~ ~- Az unokahugom, tisztelendő
15  3|        ej, ön borzasztó férfiu, Anzelm úr!~ ~Néhányszor hevesen
16  3|      nagy robajjal megnyilott s Anzelm úr alakját elnyelte a homályos
17  3|        föltálalt! Hol voltak az Anzelm úr pompás levesei, ezek
18  3|   betoppanna még egyszer!”~ ~De Anzelm úr nem toppant be. Tétlenül
19  3|    mondta neki suttogva, - hogy Anzelm úr hol lakik?~ ~- Tudom,
20  3|   kolostor szürke falait, mikor Anzelm úr diadalmasan visszatért