Rész

 1 15|         szerencsésen átkóborolta, Nyitray megállt egy napra Münchenben,
 2 15|         porosz vezérkari ezredes. Nyitray fölvitette a csomagjait,
 3 15|          neki.~ ~Őszintén szólva, Nyitray nem is igen tudta, mit eszik,
 4 15|      legelőször szerelmes volt.~ ~Nyitray most is az volt, hiába akarta
 5 15|          úrral. Terka kisasszonyt Nyitray úr öt évig a magáénak tekintette,
 6 15|       omlott a Katona úr nyakába. Nyitray úgy szégyelte magát, mint
 7 15|          üressége és hiúsága...~ ~Nyitray azonban nem mondott semmit,
 8 15|     nappal a Terka esküvője előtt Nyitray már az orient-express kocsijában
 9 15|       jobban érezte, mint valaha. Nyitray még bejárt vacsora után
10 15|           acélmetszetek dolgát.~ ~Nyitray úgy érezte, hogy szédülni
11 15| megszólalt a szomszéd szobában és Nyitray rémülten esett le az egyik
12 15|          pokoli véletlen volt ez? Nyitray egyszerre úgy érezte, hogy
13 15|         szobában? - kérdezte tőle Nyitray.~ ~- Egy fiatal pár, amely
14 15|   magyarok és Budapestre valók.~ ~Nyitray diszkrétül mosolygott:~ ~-
15 15|        Mikor a szobaleány kiment, Nyitray végigsimította a homlokát.~ ~
16 15|         egy idegen férfi oldalán? Nyitray előtt világos volt, hogy
17 15|        rejtekéből:~ ~- Én vagyok, Nyitray, tudja, akivel a második
18 15|   megszakított hang verődött át a Nyitray rejtekhelyéig.~ ~- Teringettét,
19 15|       csak itt a skatulyában...~ ~Nyitray, mintha a lába gyökeret