Rész

 1  3|                     mint a legutolsó mosogató leány, akinek habozás nélkül kitették
 2  3|                        hogy egy átöltözködött leány áll előttem. Egy leány a
 3  3|          átöltözködött leány áll előttem. Egy leány a kolostorban! Megfogom
 4  3|               értesülést nyerne valahogy! Egy leány, aki éjszakánkint férfiruhában
 5  5|                 egyszerü arcképnél, amelyet a leány, búcsúzáskor, a kezébe adott.
 6  6|                      park platánjait... A két leány egy darabig még szomorúan
 7  6|                      többé?~ ~- Soha!~ ~A két leány csöndesen zokogni kezdett,
 8  6|                      hallatszott többé. A két leány magára vette a délelőtti
 9  6|            melankolikus szövegével? A két kis leány csak azt tudta, hogy szegény
10  9| croquet-fölszereléssel; sőt még az elhalt kis leány egy képes könyvét is odaadták
11 11|                  kezdett a szakállával. A kis leány zöldes szemébe nézve, mely
12 12|                     ez aranyszőke, fehérruhás leány iránt, aki mosolyogva fordította
13 16|                     jó ideig ott csavargott a leány ablakai alatt, aztán megismerkedett
14 16|                       leányom, a munka...~ ~A leány itt vállátvonva félbeszakította
15 16|                   csillaghímes ruhába burkolt leány volt, akinek fürtei fölött
16 16|                          Holnaptól fogva nagy leány leszel, aki már maga is
17 16|              cselekedettől...~ ~A nedvesszemü leány helyet foglalt az ágy szélén
18 16|                bűnrecsábító csillogást...~ ~A leány lesütötte a szemét, a jó
19 16|              kikosaraztad?...~ ~A nedvesszemü leány e szavak után mélyen belenézett