Rész

 1  1|    tovább, hogy elbámészkodjam, hanem nyájasan megszólított:~ ~-
 2  2|        ülésében, így szólt:~ ~- Hanem most aztán előre, Stella!~ ~
 3  2|    suttogással tette hozzá:~ ~- Hanem csak gyorsan, édes fiam,
 4  3|     barátom, én csak megvolnék, hanem a feleségem szenved némelykor.~ ~-
 5  3|     dörzsölték össze a kezüket, hanem egyenkint, komor arccal
 6  7|         érzelmek mélyéből ered, hanem a kenetteljes pásztorlevélből,
 7  7|    szólalnak meg e pillanatban, hanem a fantáziájuk s lelki szemeik
 8  8|        az ujdonszülött emberbe, hanem a lélek akut változása az
 9  8|         a gyilkos asszony állt, hanem a régi, szelid hitves, aki
10  9|      anya tette hozzá aggódva: „Hanem aztán, kis Mikolóm, az anyácskád
11  9| Hoffmann könyvei nem kellettek; hanem a vadölő, a kém, a bőrharisnya,
12  9|        is - csakúgy özönlöttek, hanem a szoba ajtajára kifüggesztettünk
13 11|        asszony dallamos hangja, hanem így szólt:~ ~- A víz hideg
14 13|  egyáltalában nem írtak semmit, hanem csak a lelkük szűzi mélyében
15 14|        holdsugaras sóhajtgatás, hanem az úgynevezett összehasonlító
16 15|     azonban nem mondott semmit, hanem úgy vágtatott az utcán két
17 16|          mint a többi férfinak, hanem abból az egyszerü okból,
18 16|         aki nem a szívet nézed, hanem a kabátot és a nyakkendőt. ...
19 16|      nem a boldogságot keresed, hanem a vétkes, a hivalkodó, a