Rész

 1  1|  zörgettem a hatalmas kapun, de egyetlen lélek sem válaszolt.~ ~Ki
 2  2|         a kifehérlő út hosszán, egyetlen kocsit sem látott. A tisztás,
 3  2|      szerteszállt a levegőbe, s egyetlen jelt sem hagyott maga után,
 4  3|    napok mögött lefutott, talán egyetlen szála sem maradt meg e bozontos
 5  3|         a Figaro-t, mely nélkül egyetlen percig sem tud meglenni,
 6  5|         mondta szomoruan, - aki egyetlen hibáért szekundát ír.” És
 7  7|        megrémült aggódó arcokon egyetlen igazi könny sem gördül le
 8  8|        De fiacskám, hiszen csak egyetlen szavadba kerül...~ ~- Óh,
 9  8| megváltottam volna az én uramat egyetlen pillanatnyi szenvedéstől...~ ~
10  9|        s az arannyal ékes házak egyetlen hanggal sem árulták el,
11  9|    kényeztetett engem, a Miklós egyetlen barátját. A boldogtalan
12  9|         Mindezt magunk írtuk le egyetlen példányban és a lapkihordó
13 10|    valami dolga akadt a városka egyetlen virágkereskedésében, kérdezősködésére
14 12|        udvari hangversenymester egyetlen föllépését, örvendetes szenzációt
15 13|     életem alatt mindössze csak egyetlen írót ismertem, akit nem
16 13|       föld alá teszik...~ ~Ő az egyetlen író, akinek nem bántja a
17 13| látszott...~ ~Ez a története az egyetlen fehér hollónak, akit hosszu
18 14|      Micsoda?~ ~- Hogy egyszer, egyetlen egyszer is, én ülhetnék
19 14|     lélek sincs otthon, s az az egyetlen szórakozásom, hogy egész