Rész

 1  8|  nyiltszívü leányban egy merőben idegen kisasszonyt vezetett haza
 2  8| csodálkozva nézte végig, annyira idegen volt előtte ez a szeszélyes
 3  8|        Terkája egyedül pihen egy idegen födél alatt, míg ő ébren,
 4  8|          az etnografiára szomjas idegen. Huszár boldog volt, hogy
 5  8|         kalapját, aztán leült az idegen mellé és bort rendelt. Egyideig
 6  8|   lassanként a fejébe szállt. Az idegen mosolyogva nézte s Huszárnak
 7  8|    éltesse az én istenem...~ ~Az idegen udvariasan meghajolt:~ ~-
 8  8|     lánykorában ismertem...~ ~Az idegen csillogó szemmel egyenesedett
 9  8|        az én nevem, - szólott az idegen, - és talán hallott is felőlem
10  8|       rossz órája elérkezik, egy idegen asszony lelke nyilatkozik
11  8|       elüldözik a lakásából, egy idegen, kötekedő lélek mélyében
12  8|     nézett aranyzöld szemével az idegen férfiakra s mikor a rémhírt
13 13|    kényszerből írnak, de akiktől idegen minden emberi hiúság: épp
14 13|    szemmel... Az utókor hüvös és idegen és ah, oly véghetetlenül
15 13|          tengődésnek. Betért egy idegen kávéházba, megivott egy
16 13|        Nős-e vagy nőtelen, tud-e idegen nyelvet, avagy csupán azt
17 15|          itt a szomszédjában egy idegen férfi oldalán? Nyitray előtt
18 15|           hogy ez előtt a kövér, idegen úr előtt bontja ki aranyszőke