Rész

 1  5|        országban. Mikor Szedenich főtisztelendő urat egy szeptemberi napon
 2  5|           mesélte, hogy Szedenich főtisztelendő úr Nyitrán huszonhárom fiút
 3  5|       akik tavaly a szelíd Szalay főtisztelendő úr vezetése mellett járták
 4  5|       szeptember végén, Szedenich főtisztelendő úr épp az arányszámítást
 5  5|       György, - szólott Szedenich főtisztelendő úr, - Kolnay György, maga
 6  5|          dolog történt; Szedenich főtisztelendő úr hirtelen megállott, szúró
 7  5|                Törvényszéki bíró, főtisztelendő úr...~ ~Szedenich tanár
 8  5| szerencsés Kolnayt, míg Szedenich főtisztelendő úr mélyen elgondolkodva
 9  5|        szobájába...~ ~ ~Szedenich főtisztelendő úr mélyen elgondolkodva
10  5|         albumkönyv...~ ~Szedenich főtisztelendő úr elővette az albumkönyvet.
11  5|           hallják, hogy Szedenich főtisztelendő úr így susog egy kép láttára:~ ~-
12  5|     arcképet és mialatt Szedenich főtisztelendő úr remegve az ablakhoz sietett,
13  5|          a szobában, de végtére a főtisztelendő megszólalt. Hangja remegett,
14  5|                Igenis, az utolsó, főtisztelendő úr...~ ~- De hiszen... itt
15  5|                Az utolsó arcképe, főtisztelendő úr... Ez még 1891-ben készült...
16  5|          úgy ugrott föl Szedenich főtisztelendő úr a gyermek szavára. És
17  5|     Meghalt?~ ~- Óh, már hét éve, főtisztelendő úr... Akkor halt meg, mikor
18  5|          született...~ ~Szedenich főtisztelendő úr ekkor leroskadt a karosszékbe,