Rész

 1  2|           Szilveszter kellemetlenül érezte magát ebben a könnyelmü
 2  7|          amelynek szárnycsattogását érezte.~ ~Egy-két kanonok, a jámbor,
 3  8|             végtelenül elhagyottnak érezte magát, hogy nem is félt
 4 11|       pattantak ki (Imrey Gyula úgy érezte), a költő térdére fektette,
 5 12|       báboké...~ ~A keblét feszülni érezte, a szemei ragyogtak. És
 6 12|        ijedten bámult utána és mert érezte, hogy csuful be van csípve,
 7 13|           föl fiatalos életösztöne: érezte, hogy az idegessége elpusztult,
 8 13|          tizennyolcéves kora óta se érezte úgy az írás vágyát, mint
 9 14|           szerelmes kínszenvedéseit érezte, én talán ásítottam és unatkoztam
10 14|             fedték, Jávor tanár úgy érezte, hogy tavasz van, odalenn
11 15|            és most megint szomorúan érezte, hogy nincs egészen meggyógyulva.
12 15|             úgy volt, - most jobban érezte, mint valaha. Nyitray még
13 15| acélmetszetek dolgát.~ ~Nyitray úgy érezte, hogy szédülni kezd, - a
14 15|           ez? Nyitray egyszerre úgy érezte, hogy megbolondul, Terkát
15 15|             homlokát.~ ~Mit tegyen? Érezte, hogy nem tudná behunyni
16 15|            vidéki majálison, évekig érezte az erdei fenyők harmatos,
17 15|           keresi, hogy hirtelen úgy érezte magát, mintha becsipett
18 16|    pillantásokat vetett rá... Bella érezte, hogy a pilláira jótékony