Rész

 1  2|             bevárni, míg a nap kisüt megint a fellegek közül.~ ~A fráter,
 2  3|            tisztelendő atyám?~ ~- Ha megint eljönne, - mondta sóhajtva, -
 3  8|          Huszár boldogan ismerte föl megint a szép asszonyban az ő régi
 4  8|              ismeretlen, - hiszen ez megint egy ujabb eset a Clarey-féle
 5  9|         örökre megszünt s a nagymama megint erős kezdett lenni (az volt
 6  9|           elmegy a hugocskája után s megint érzik itt a szobában a koporsóra
 7  9|          támogatva a nagymamától, ki megint erős volt, a Mikoló mamája
 8 10|           kalandozott, csak ott volt megint, a tamáshalmi kastély ebédlőjében,
 9 10|        bűnének tudatára ébredt... És megint hallotta a feledhetetlen
10 12|            át a kapuig. A griffeknél megint szalutáltak a pikkelhaubés
11 13|             ujságíró ezzel hátradőlt megint a karosszékében és tovább
12 15|    öngyilkosságba kergette - és most megint szomorúan érezte, hogy nincs
13 15|         álmodott? De nem, a női hang megint megszólalt a szomszéd szobában
14 15| rejtekhelyéig.~ ~- Teringettét, hogy megint nem találom. Pedig biztosan
15 15|         fölvonásában. Aztán fölvette megint a kabátját s világos reggelig
16 16|          amíg csillaghímes ruhájában megint helyet foglalt az ágy szélén. -
17 16|            hirtelen csak ott termett megint a hálószobájában...~ ~-