Rész

 1  2|   kocsiban, ahova most belépett, majd csaknem az egész cirkuszbeli
 2  8|     néhány falatot a vacsorából, majd fizettek és indultak. A
 3  8|      tekintett az ő ura szemébe, majd hizelkedve simította végig
 4  9|        kis fiam egészen elfelejt majd engem, ha egyszer a lovára
 5 10|       megdöbbenve nézte a képet, majd hosszasabb tünődés után
 6 12|         hercegnő... Na szép, hát majd játszunk neki valami jóravaló
 7 12|        csillogott a napsugárban. Majd az ő híres, álmatag pozában,
 8 13|          fehér holló történetét, majd meglátjuk, akkor is olyan
 9 13|         nekrológ se bántja, amit majd egykor a kávéházban mondanak
10 14|     nevelőből kitünő orvos lett, majd az egyetem egyik tanszékére
11 14| vendéglőben is vacsorálhatunk... Majd a fogadóból telefonálok
12 14|          el: „Egyszer valamikor, majd ő is megtudja, hogy ki vagyok;
13 14|    leányosan lesütötte a szemét, majd szótalanul csipegetni kezdte
14 15|        Bavariáról is mesélhessen majd otthon, a rendes vacsorázó
15 15|       csomagjait, átöltözködött, majd lecsavarván a villamos világítást,
16 15|  megkérdi, ki van itt, így felel majd az ő láthatatlan rejtekéből:~ ~-
17 15|     lavoirban megloccsant a víz, majd egy álmos, ásítással megszakított