Rész

 1  2|     hozzánk, amíg a nap kisüt.~ ~- Igen, de a csacsi? - szólott
 2  3|         legpompásabb példányainak! Igen, ezek valódi papi tokák
 3  6|         missz azt mondja, hogy apa igen sok váltót írt alá.~ ~-
 4  6|      tánciskolabeli menuettet?~ ~- Igen...~ ~A kis baronessz belecsapott
 5  7|       napot s a városka lakóit nem igen ismerte jobban, mint a gasteini
 6  9|         hogy nagy beteg s hogy nem igen viheti tovább egy-két esztendőnél.
 7  9|  fölvidítani... Azaz, hogy mégis - igen... amikor én fölmentem...
 8 10|     mindjobban fokozódik, nincs is igen remény arra, hogy három
 9 10|        teremtést még csakugyan nem igen látott. Húsz-huszonkét évesnek
10 13| belletristák, mert az öregeket nem igen érdeklik már az akadémikus
11 13|   helyeslőleg bólogattak, csak egy igen csinosan öltözött, de fölöttébb
12 13|        vidékről, s így még mindent igen komolyan vett, szólt közbe
13 13|     sehogyse ment úgy, mint eddig. Igen nehezen, mondhatnám verejtékes
14 13|            megőszült szmokingot, s igen sok arcképet a művészet
15 13|         azt, amit rajta kívül csak igen kevesen tudtak megtenni:
16 15|    Őszintén szólva, Nyitray nem is igen tudta, mit eszik, mert a
17 16|             eladó leánnyá serdült, igen jól emlékezett rá: hiszen