Rész

 1  7|    személye körüli, bajusztalan huszár - utolsó, reménytelen kísérletül -
 2  8|      egyik bizalmas szögletébe. Huszár az előadás közben is észrevette
 3  8| elsülyedek szégyenletemben...~ ~Huszár az ölébe tette a gukkerjét.~ ~-
 4  8|       villamos lámpák fényében. Huszár borzongva vetette le a kabátját,
 5  8|        Mit csinálsz? - kérdezte Huszár rémülten.~ ~- Talán csak
 6  8|      náthától is megijedsz...~ ~Huszár fölvette a kabátját és a
 7  8|      hogy kivel van dolgom...~ ~Huszár magára kapta a téli kabátját
 8  8|       sötét foltjai látszottak. Huszár sietve botorkált végig az
 9  8|   házsártos, türhetetlen volt s Huszár bámulva hallgatta a váratlan
10  8|         lecsendesülvén a vihar, Huszár boldogan ismerte föl megint
11  8|    etnografiára szomjas idegen. Huszár boldog volt, hogy világosságot
12  8|         chianti palack mellett. Huszár megbillentette a kalapját,
13  8|         chianti silány volt, de Huszár egyre-másra ürítette ki
14  8|       széküket, koccintottak, s Huszár elénekelte a kondorosi csárdát.
15  8|       egyedül jár Velencében?~ ~Huszár nagyot sóhajtott.~ ~- Nem,
16  8|        az érthetetlen pózban és Huszár ijedten nézett rá.~ ~- Szeszély,
17  8|       meggörbüljön...~ ~ ~Mikor Huszár hajnalfelé valahogy visszabotorkázott