Rész

  1  1|            borától annyira megfeledkezett egy délutánra az ő istenes hivatásáról.
  2  1|             utánam a rekviemet. A páterek egy nap szomoruan szürcsölték
  3  1|               Meghaltam, édes fiaim, mint egy béka. Lelkem odafenn lebegett
  4  1|          legmagasabb hegy is akkora, mint egy vakandtúrás. Mindig messzebbre,
  5  1|              mennyország kapusa, kinézett egy pillanatra a rekesztéken,
  6  1|         rekesztéken, s látván, hogy az Ur egy szegény szolgája áll előtte,
  7  1|               kinyitotta a kapu szárnyát. Egy hasadéknyira beláthattam
  8  1|              angyalok sürögtek föl-alá... Egy hatalmas karosszékben megpillantottam
  9  1|           üdvözültek mosolyával hallgatta egy rózsaszínü angyal udvarlását.~ ~
 10  1|              szóltam be a hasadékon, mint egy bűnben talált gyermek:~ ~-
 11  1|               most ide a mennyországhoz s egy szelídarcu, szőke angyal
 12  1|              szemét, a kapu nyitva maradt egy pillanatra. Lopva surrantam
 13  2|            garmadái a tojásoknak, itt-ott egy eleven malac vagy pulyka,
 14  2|                 egyéb, mint néhány tojás, egy halom zöldség s egy-két
 15  2|                 sajnálkozva nézett utánok egy darabig, mintha azt mondta
 16  2|                  pátert? Biz’ Isten ráfér egy kis pihenés!” S csak lépésben,
 17  2|                érdekében kockáztatott meg egy bátortalan könyörgést, ijedten
 18  2|                  itt az erdőségben. Sehol egy födél, egy menedék, ahova
 19  2|              erdőségben. Sehol egy födél, egy menedék, ahova e rémületes
 20  2|                   ezt akarta, s amennyire egy tizennyolcéves, viharedzett
 21  2|      meghúzódhatnék! Ugyan, Stella, szedd egy kissé jobban a lábaidat,
 22  2|                  ki az ablakon:~ ~- Nini, egy barát!~ ~Signorina Giulietta,
 23  2|                  a kis állatok.~ ~Remegve egy kissé, de azért elszántan
 24  2|            árusítani a biléteket, de most egy megcsorbult késsel burgonyát
 25  2|                 késsel burgonyát aprított egy bádog lábasba; Herr Christián,
 26  2|                   kalapácsoltat a mellén; egy sanda és borzas istállói
 27  2|            szemekkel élesztgette a tüzet; egy fehérszőrü gömbölyü pincsi
 28  2|             vállára telepedett.~ ~A dolog egy kissé aggasztónak látszott.
 29  2|                  Szilveszter sohasem volt egy fedél alatt olyan nőkkel,
 30  2|                   istállói szolga ugyanis egy gyűrődött, vörös terítővel
 31  2|                  miközben Callioni mester egy trágár, olasz bordalt énekelt,
 32  2|                testvér kiszáradt gégéjén. Egy percre eszébe jutott még
 33  2|                 ablaküvegen át belátszott egy percre a csacsi hosszúkás
 34  2|               császár udvari akrobatája”, egy régi harmonikát szedett
 35  2|               levegőt. A csacsi szelíden, egy vértanu gyöngéd szemrehányásával
 36  2|                   álmodott-e, vagy igazán egy kóborló komédiás család
 37  2|            elmémet a multak felől!~ ~Mint egy különös álom, tünt fel előtte
 38  2|                    frivol környezet, mely egy varázslat könnyűségével
 39  3|              messze, a regényes Normandia egy hercegi kastélyában töltötte
 40  3|            kabátban, hófehér kötényben és egy négyszögletes, ragyogó vászonsipkában,
 41  3|           hajerdőnek, amelyben valaha nem egy puha, fehér kéz babrált
 42  3|                   Párisba jutott, ahonnan egy magyar gróf dús javadalmazással
 43  3|             hívták meg. De az öreg püspök egy nap örökre búcsút mondott
 44  3|                   fogta a derék atyákat s egy órai examen után tökéletesen
 45  3|               mintha a főispán, vagy akár egy eleven miniszter ment volna
 46  3|               kolostor aranyszínü borait, egy nap sötét arccal jelent
 47  3|             becsületes Ignác, aki majdnem egy ötödrész századot töltött
 48  3|               volt, mint maga a gvárdián, egy nap szégyenszemmel vonult
 49  3|         szenzációs eseményhez képest, ami egy havas decemberi éjszakán
 50  3|                hajlongással fogadta.~ ~Ám egy éjjel a jó páterek gyanusabb
 51  3|                   a havas téli éjszakába. Egy egész társaság volt, mely
 52  3|          hallassék valami.~ ~*~ ~A portás egy este rémült arccal szaladt
 53  3|                 Kisietek s fölnyitom, hát egy alacsony, símaarcu fiu áll
 54  3|                   tudakozódik. A jövevény egy kissé gyanusnak tetszik
 55  3|                  azonnal fölismerem, hogy egy átöltözködött leány áll
 56  3|          átöltözködött leány áll előttem. Egy leány a kolostorban! Megfogom
 57  3|               értesülést nyerne valahogy! Egy leány, aki éjszakánkint
 58  3|          legnagyobb örömmel.~ ~De amikor, egy hosszu félóra mulva, a zárdakapu
 59  3|                   elvesztette jellegét és egy cinterem komorságával meredt
 60  3|                tevén kivánatossá, melyből egy egész hordót őrizett a kolostor
 61  4|             tépelődéseket folytat odabenn egy meghasonlott talentum.~ ~
 62  4|                mint valami fiatal párduc. Egy komornyik a tálaló asztalra
 63  4|                     A főhercegasszony, ki egy kissé ideges volt, az utóbbi
 64  4|                  olyan közönségesek, mint egy csütörtök délután. Valami
 65  4|                   valami különös kellene. Egy még eddig nem létezett íz,
 66  4|                  búcsút vett tőlem. Nincs egy ideám, nincs egy ihletett
 67  4|                    Nincs egy ideám, nincs egy ihletett pillanatom. Csupa
 68  4|                 elveszve, - szólt, - adok egy ujabb órát. Félkettőig talán
 69  4|                órát. Félkettőig talán jön egy használható ideája. Bátorság!~ ~
 70  4|                  vágyával szívében.~ ~*~ ~Egy óra felé az őrtálló komornyik
 71  4|                  akként jár föl-alá, mint egy kiéhezett oroszlán!~ ~Tiz
 72  4|            egyszerre megállott.~ ~Szemeit egy gourmand hamisítatlan élvezetével
 73  4|              Micsoda teasütemény volt ez! Egy kissé sós, egy kissé parmezános,
 74  4|                   volt ez! Egy kissé sós, egy kissé parmezános, itt-ott
 75  5|              Szedenich főtisztelendő urat egy szeptemberi napon Veszprémbe
 76  5|               évtizedek is eltelnek, amíg egy felföldi ember a dunántúli
 77  5|               megdöbbentő mosollyal, - áz egy hét mulva ákár ki is márádhát
 78  5|              nézte végig a noteszét, hogy egy diákot kiszólítson. Mindenki
 79  5|             szólott:~ ~- Kolnay György!~ ~Egy sápadt, rövidnadrágos fiúcska
 80  5|                 megállott a sublád előtt. Egy percig tünődött, mintha
 81  5|                   és legalul, a sarokban, egy kopott, szattyánbőrből készült
 82  5|                főtisztelendő úr így susog egy kép láttára:~ ~- Haller
 83  5|                       Haller Ida!~ ~A kép egy tizenötéves, kissé kócoshaju
 84  5|                idelátogatott Veszprémbe s egy délután a negyedik malom
 85  5|                  boltívei alatt, miközben egy édesajku, szőkehaju francia
 86  5|                   még 1891-ben készült... egy évvel az anyuskám halála
 87  6|         ritkaságai közt pepecsel - mondta egy miniszteri hivatalnok. -
 88  6|                  miniszteri hivatalnok. - Egy időben a Házba is beválasztották,
 89  6|              miatt köszönt le? - kérdezte egy belvárosi ügyvéd. - Ha jól
 90  6|              babát, akik társalkodónőjük, egy csunya, de nagyon barátságos
 91  6|             viruló teremtést, akikről nem egy fővárosból idetévedt úrfi
 92  6|            zongorát s a következő percben egy édes keringőmelódia lopózott
 93  6|                       Miért ne! - szólott egy sápadt fiatal asszony, aki
 94  6|                   mint a mulatság! A sors egy édes meseországgal vette
 95  6|                 platánjait... A két leány egy darabig még szomorúan elüldögélt
 96  6|                   szalonban...~ ~- Várjon egy kissé...~ ~Mici óvatosan
 97  6|             óvatosan gyertyát gyujtott és egy percig kémlelődre figyelni
 98  6|                   gyült össze táncpróbára egy márciusi éjszakán.~ ~- El
 99  7|            istenszem, a szeminárium táján egy világos női napernyő látszott
100  7|                 és az északi bástya felől egy délceg huszártiszti egyenruha
101  7|                előkelőségei: a kanonokok, egy nyugalmazott generális,
102  7|                   meg néhány lágy tojás s egy pohárka tokaji bor; mivel
103  7|                   az aranypénzek között s egy becsületes rokoni kéz sietve
104  7|           olvashatatlan manupropiája után egy egész csomó sikerült névaláírás
105  7|                   zugolyában, zokog talán egy érzelmes asszonyi lélek,
106  7|         levegőjébe, ha a közelben valahol egy gyermek etikett nélkül való
107  7|                feszesen áll ágya mellett, egy remegő asszonyi kéz öntené
108  7|                  hangos beszéd váltja föl egy pillanatra... A kamarás
109  8|             irtózol tőlem. Ahelyett, hogy egy tisztességes szavad lenne
110  8|              jutna eszedbe magadtól, hogy egy pohár vizzel megkinálj...~ ~-
111  8|                  áthaladva, füttyentettek egy gondolásnak, aki pár perc
112  8|                   kész volnál értem, most egy hitvány náthától is megijedsz...~ ~
113  8|                 sietve botorkált végig az egy méter szélességü utcákon,
114  8|                  az apró hidak karfájáról egy percre végigsuhant szeme
115  8|                 édes, nyiltszívü leányban egy merőben idegen kisasszonyt
116  8|                    a piszkos sikátorokban egy teremtett lélek sem jött
117  8|                  amelynek sötét szalagján egy vasúti vonat vörös lámpája
118  8|                   ő Terkája egyedül pihen egy idegen födél alatt, míg
119  8|                  szólott magában:~ ~- Bár egy meleg szoba és egy nyitott
120  8|                    Bár egy meleg szoba és egy nyitott ajtó akadna az utamba!~ ~
121  8|            csapszékben nem volt más, mint egy kashmirmellényes olasz suhanc
122  8|           kashmirmellényes olasz suhanc s egy vöröshaju, utazókabátos
123  8|                 ürítette ki a poharakat s egy pillanatra úgy tetszett
124  8|                  én ki vagyok verve, mint egy kóborló, útszéli kutya...~ ~
125  8|                   magamban kószálok, mint egy ágról szakadt csavargó...~ ~
126  8|            ismeretlen, - hiszen ez megint egy ujabb eset a Clarey-féle
127  8|               olvassa. Doktortanár vagyok egy angol egyetemen, de az anatómia
128  8|                   mi boncolókésünk megáll egy bizonyos ponton, ami semmiképp
129  8|              testben. Az asszonyok lelkét egy természetfölötti hatalom
130  8|            ismerős női arc vonásain belül egy ismeretlen lélek mozgatja
131  8|                  ő rossz órája elérkezik, egy idegen asszony lelke nyilatkozik
132  8|                önt elüldözik a lakásából, egy idegen, kötekedő lélek mélyében
133  8|                 odaadó asszonyba hirtelen egy szenvedélyes, nyughatatlan
134  8|          költözködik. Ez a lélekvándorlás egy természetfölötti Erő gonosz
135  8|                   önnek, de elégedjék meg egy ismeretlen velencei történettel,
136  8|             legelőkelőbb arisztokratáját, egy nap halva találták az ágyasházában.
137  8|          szunnyadt csipkéi között, amikor egy napon ijedt futkosás törte
138  8|             sápadt, összezsugorodott keze egy kicsiny medaillont szorongatott.
139  8|                elájult és mire fölébredt, egy durva pokrócon pihent, a
140  8|                 hajtotta le a fejét, mint egy haldokló galamb.~ ~- Nem
141  8|              semhogy az én szerelmes uram egy hajszála meggörbüljön...~ ~
142  8|              halálos csönd támadt, amikor egy friss, fiatalos leányhang
143  8|                   az én lelkemet bujtatta egy éjjelen a Bevilaqua hercegné
144  8|             semhogy az ő szerelmes urának egy hajaszála meggörbüljön...~ ~ ~
145  8|                   édes, - susogta halkan, egy szerelmes asszony odaadásával
146  9|            pompájában! Mikor a mult hetek egy reggelén fölébredtünk s
147  9|             megjelenik az emlékeim között egy kicsiny szoba, odahaza,
148  9|               eltöltöttem. Ez a kis szoba egy zordonul épített kastélyforma
149  9| tizennégyesztendős korom legjobb barátja, egy halvány, komoly, öröklött
150  9|               rájuk, aki ott lakott velük egy házban: csakhogy alant,
151  9|                 melyet a szalontól csupán egy üvegajtó választott el;
152  9|           madárkát, akit Edithnek hívtak, egy nap virágos koporsóba tették
153  9|        csokoládékrém-cukorkáimból, melyet egy parányi vanille zamatjával
154  9|            valóságos testvére. A nagymama egy furcsa arcu, porcellán kéményseprővel
155  9|                   cukrokkal, könyvekkel s egy egész croquet-fölszereléssel;
156  9|                   még az elhalt kis leány egy képes könyvét is odaadták
157  9|           pampászokban, a prairie közepén egy barátságos farmban, valami
158  9|                   s a sík tenger habjain, egy pompás yacht vagy brick-goelette
159  9|               valahol a messzeségben...~ ~Egy év mulva, a következő télen,
160  9|               tőlünk a haza joggal várhat egy szépirodalmi hetilapot,
161  9|               tollat, harminc ív papirt s egy kis üveg alizarin tintát)
162  9|           nagymama, a mama, a doktor, sőt egy falusi öreg nagynéni is -
163  9|                 ajtajára kifüggesztettünk egy hatalmas papirlapot ezzel
164  9|                  kellett bejönni kívülről egy csomó „szerény költeménnyel”,
165  9|                direkt be kellett szerezni egy papirkosarat, amiből az
166  9|                 minden impressziójáról; s egy egész regényt is: „Utazás
167  9|                volt; a nagymama hetenkint egy névvel ellátott csokoládé-tortát
168  9|                   a mama minden szám után egy képes könyvet s a doktor
169  9|                doktor egyszersmindenkorra egy szoba-billiardot. Szóval,
170  9|             annyira mentünk, hogy egyszer egy napon az egész szerkesztőségnek
171  9|         kimehettünk a szobából. Már éppen egy valóságos kézisajtó beszerzéséről
172  9|               kezdtünk gondoskodni, mikor egy este Miklóst újra elfogta
173 10|                  rokonság a temetés előtt egy fölírás nélkül való krizantémum-koszorút
174 10|            választ kapta, hogy a koszorút egy ismeretlen öreg úr rendelte.
175 10|        könyvkereskedés előtt is megállott egy darabig, közömbösen szemlélve
176 10|         eljutottak. A könyvek közt később egy gyászkeretes fotográfia
177 10|                fotográfia tünt a szemébe, egy fehérhaju, szelidtekintetü
178 10|                mondta a legény, - odakünn egy vasuti konduktor várakozik,
179 10|              bocsásd be.~ ~Pár perc mulva egy alázatos ember sompolygott
180 10|              őrházba, de az utasok között egy előkelő uriasszony is van,
181 10|        instanciázni, hogy a tekintetes úr egy kicsike szobát engedjen
182 10|             keblére omlott? Mint bukik el egy tisztességes asszony, aki
183 10|                vagyok, sohase kérdezze... Egy álom vagyok a maga egyhangu
184 10|           egyhangu életében, mint maga is egy édes álom az enyémben...
185 11|                   egyik karfáján a rendőr egy gazdátlan kalapra és felöltőre
186 11|                  Ez, mint önök láthatják, egy banális és közönséges szerelmi
187 11|                úgy áll. Imreyné története egy különös és csodaszerü sellő-történet,
188 11|              huszonöt forintért dolgozott egy hetilapnál s borzas haja
189 11|            megkopott kabátja. Künn lakott egy ferencvárosi tejáruló asszonynál,
190 11|               ötfelvonásos tragédiákat.~ ~Egy este kissé több bort ivott
191 11|             bokrok közül. A nedves parton egy nagy kő hevert a piszkos
192 11|           fütyörészett, - mikor egyszerre egy csodálatos női hang ütődött
193 11|             fülébe, s mikor föltekintett, egy fehérvállu, vöröshaju asszony
194 11|                költő szemébe, s így szólt egy dallam édes hangján:~ ~-
195 11|                már velük is lehet váltani egy józan és okos szót. Lágy,
196 11|                 költő térdére fektette, s egy földi asszony vágyával nézett
197 11|              sóvárgó poétára. Nem szóval, egy futó lehelettel sugta inkább:~ ~-
198 11|              Gyula körülnézett; messziről egy kis vasúti őrház ablakából
199 11|               utolsó forintjáért szerzett egy zöld kreton ágyteritőt.
200 11|            bizonyos grandezzával mutatott egy fehér, fenyőfaajtóra s így
201 11|               melyből itt-ott kikandikált egy acélrugó s egy szál kiváncsi
202 11|                kikandikált egy acélrugó s egy szál kiváncsi tengeri fű...~ ~ ~
203 11|              gazdálkodott, ezt írta a fia egy őszi napon:~ ~- Hát jó,
204 11|              háziasszonytól kölcsönkértek egy centimétert és megmérték
205 11|              karcsu tailleját. Imrey vett egy halcsont fűzőt, amelyet
206 11|              Koronaherceg-utcában rendelt egy sötétzöld kimenő ruhát.
207 11|                cipőkről is gondoskodott s egy kicsiny, rózsaszínü csipkekalapról.
208 11|               énekeltem a verseimben...~ ~Egy este karonfogva suhantak
209 11|                könyvviteli osztályba...~ ~Egy vén könyvkiadó, aki mindeddig
210 11|                  fekete zsakettet rendelt egy előkelő lipótvárosi szabónál.
211 11|                  milyen istenien vörös!~ ~Egy diák öngyilkos lett érte,
212 11|                 diák öngyilkos lett érte, egy bankár csődöt mondott, egy
213 11|                egy bankár csődöt mondott, egy gróf elvált miatta a feleségétől.
214 11|          gyerekkori barátja. Mikor Margit egy délben migrén felől panaszkodott,
215 11|               íróasztalánál...~ ~A doktor egy délelőtt térdre esett a
216 11|                Érzéki és bájos volt, mint egy földi asszony...~ ~A doktor
217 11|       jaspis-szemeit, halkan mondta, mint egy iskolás gyermek:~ ~- Szeretlek,
218 11|            emberek.~ ~A vöröshaju asszony egy nap elvonult a világ elől
219 11|                 elől és hat héttel később egy tarkarokolyás dunántúli
220 11|                   Imreyné és Raben doktor egy este messze kisétáltak a
221 11|          fogatokat - így szólt egyszerre, egy dallam édes hangján:~ ~-
222 12|            sondersbergi nagyhercegségen s egy napra megállapodott a rezidenciában.
223 12|                    Méltóztassék fölkelni, egy lakáj van itt a nagyhercegi
224 12|              palotából.~ ~- Mit akar?~ ~- Egy levelet hozott nagyságod
225 12|                        Küldje hát be...~ ~Egy halványsárga libériás lakáj
226 12|           hálóinges nagy ember előtt.~ ~- Egy levél, - mondta, - Crailsthal
227 12|                 hogy a nagy Sauters Willy egy napot a rezidenciában tölt,
228 12|                 ebéd előtt, három órakor, egy kis rögtönzött hangversenyt
229 12|  operettfejedelemnek a rendjelecskéit, de egy rozettával több, az bizonyos...~ ~
230 12|         figyelmesen hajolt a szinpad felé egy barna körszakáll s néhány
231 12|               mikor feltürt gallérral ült egy jól bezárt fogatba, így
232 12|                   Az üvegajtón át Sauters egy magas, paradicsomvörös urat
233 12|                   a virágágyak közül, aki egy kissé hadarva üdvözölte
234 12|           parkettjére. Az ötödik teremben egy rózsás arcu, fiatal ember
235 12|         kombinációba is hozták nemrégiben egy hatalmas trón örökösével.
236 12|                   bemutatta a hugainak, s egy öreg, fehérhaju dámának,
237 12|                 idején Weimarból. Sauters egy pillantást vetett a levelekbe,
238 12|                  megsárgult írásokat.~ ~- Egy darab tisztességes filet-t
239 12|              estén...~ ~Sauters kettétört egy zsemlyét.~ ~- Csinos darab
240 12|          kóboroltunk valaha Algirban. Nem egy jó délutánt töltöttünk el
241 12|               minden nagy tehetségben van egy szemernyi a kalandorok véréből,
242 12|             hugával, ő óvatosan tépett le egy darabot az aranyszegélyes
243 12|                 szőlőből, s maga is ivott egy gyűszűnyit az előtte álló
244 12|                      Sauters ostobán állt egy percig, de Crailsthal gróf
245 12|                 visszament a vendéglőbe s egy félóra mulva elutazott Sondersbergből.~ ~ ~ ~
246 13|               kérdések fölött vitatkoztak egy irodalmi kávéházban, természetesen
247 13|               hosszukás törzsasztal felé. Egy nagyon borzas és sápadt
248 13|                   éhen halnék, de ha csak egy rongyos millióm is lenne,
249 13|                 anélkül, hogy valaha csak egy betűt is papirra vetnék
250 13|              helyeslőleg bólogattak, csak egy igen csinosan öltözött,
251 13|                  az ötödik X-be átlépett, egy nap észrevette, hogy baj
252 13|                tengesse szomoru életét... Egy darabig még megírta valahogy
253 13|             szánalmas tengődésnek. Betért egy idegen kávéházba, megivott
254 13|                idegen kávéházba, megivott egy cognacos teát, aztán megpróbálta,
255 13|                  az ebédemet...~ ~Csiknak egy kis apai birtoka volt a
256 13|                  birtoka volt a Dunántúl, egy Istentől elhagyott, vadregényes
257 13|               holmijait: némi fehérnemüt, egy becsületben megőszült szmokingot,
258 13|                   művészet világából, - s egy novemberi hajnalban búcsút
259 13|               tanyája nappali szobájában, egy hatalmas cserépkályha mellől,
260 13|                mezőket és a mocsarakat, s egy napon örömmel vette észre,
261 13|               mulva milliomos leszek...~ ~Egy májusi napon odakünn kószált
262 13|                    s mikor este hazatért, egy csomó gyöngyvirágot tett
263 13|                  csillagos tavaszi estén. Egy ideig, az illatoktól becsípve,
264 13|                  s alá a ház előtt, utóbb egy béresasszonyt tintáért s
265 13|                    amit beszéltek róla, - egy jel, egy gesztus, egy vigyázatlan
266 13|                beszéltek róla, - egy jel, egy gesztus, egy vigyázatlan
267 13|                     egy jel, egy gesztus, egy vigyázatlan szó, nem árulja
268 14|                            Jávor tanár.~ ~Egy premiér után volt, január
269 14|             öltvén a ruhatárban bundáját, egy percig elvonultatta maga
270 14|                   amikor a szeme hirtelen egy magas, fejedelmi termetü
271 14|                termetü hölgyre esett, aki egy tizenhat-tizenhét éves fiu
272 14|                  nem tudja? No nézzen meg egy kicsit jobban, nagyságos
273 14|         szemtelenül hazudik... Tizenöt év egy asszony életében, no köszönöm
274 14|                   tudta (hiszen mindössze egy évig se éltek együtt), de
275 14|                  a szép elvált asszonnyal egy födél alatt; ő volt ugyanis
276 14|                 vagy a vacsora alkalmával egy asztalnál ült vele... A
277 14|                   tanár, amíg a kis kezet egy pillanatig a magáéban tartotta.~ ~-
278 14|                esőben?~ ~- Tudja mit? Van egy kitünő ötletem. Ha nincs
279 14|                   eszmecsere után beültek egy kényelmes fiakkerbe, s elhajtattak
280 14|                  kerítettek is a számukra egy jó sarokasztalt, pálmák
281 14|                  tele... Jávor rágyujtott egy nagy szivarra, bizalmasan
282 14|                  asszonyom, most elárulok egy titkot, de előbb meg kell
283 14|                  titokzatos félhomályban, egy boldog fickó a maga kicsike
284 14|                diadalom, ha e pillanatban egy gérokkos szamár bókjait
285 14|              elmult tizenöt esztendő csak egy bolondos álom... A fiatal,
286 14|            leheltem volna be, vagy mintha egy erős éther-injekcióval hoztam
287 14|                  délután feljönne hozzánk egy csésze feketére... Nemcsak
288 14|            Nemcsak pompás kávét kapna, de egy jótéteményt is követne el:
289 14|                jótéteményt is követne el: egy unatkozó asszonyt elmulattatna,
290 14|               asszonyt elmulattatna, vagy egy félórán keresztül... Ebéd
291 14|            félórán keresztül... Ebéd után egy teremtett lélek sincs otthon,
292 14|                  mulató társaság körül... Egy szigorlóorvos, aki vidéki
293 14|              házmester ajtót nyitott, még egy utolsó mélységes pillantást
294 14|               Otthon kitárta az ablakát s egy ideig a körúti fák kopott
295 14|                  a villamozó gép mellett, egy ösztövér csontváz állott,
296 14|                 ösztövér csontváz állott, egy csöndes, de fölöttébb gunyolódó
297 14|                 Mi lesz aztán? Méltóságod egy diadallal gazdagabbá lesz,
298 14|             diadallal gazdagabbá lesz, de egy szép, egy édes, egy poétikus
299 14|             gazdagabbá lesz, de egy szép, egy édes, egy poétikus illuzióval
300 14|                    de egy szép, egy édes, egy poétikus illuzióval szegényebbé...
301 14|                  boldoggá az embert, amíg egy elérhetetlen álom hősnői,
302 14|                  gyerekkori regény ma még egy rózsaszínü mese a méltóságod
303 15|              átkóborolta, Nyitray megállt egy napra Münchenben, hogy a
304 15|                perccel azelőtt utazott el egy porosz vezérkari ezredes.
305 15|                tizenegy után pedig betért egy café restaurantba, ahol
306 15|                  az ellenkezőt elhitetni. Egy reggel a himenhirek közt
307 15|             legbájosabb felesége, - s ime egy nap kiderült, hogy tervezgetései
308 15|                   tervezgetései nem értek egy fabatkát. Egy öreg nagynéni
309 15|                   nem értek egy fabatkát. Egy öreg nagynéni vagy egy ügyes
310 15|                    Egy öreg nagynéni vagy egy ügyes házasságközvetítő
311 15|                 családi asztal mellett, s egy szombat este, ötödfél napi
312 15|                 úgy szégyelte magát, mint egy siheder kölyök, s talán
313 15|              kitépni a hajamat, hogy csak egy pillanatig is eszembe juthatott
314 15|             ismeretség után belebolondult egy fekete jaquetbe, mert hiszen
315 15|                  gyorsasággal váltott meg egy fél Európára szóló körutazó
316 15|           Európára szóló körutazó jegyet. Egy nappal a Terka esküvője
317 15|               egymásután a földhöz vágott egy csomó rossz bajor szivart,
318 15|                   lehetett hallani, amint egy férfihang így szólott magyarul:~ ~-
319 15|                 felé a párisi expressz.~ ~Egy női hang így felelt:~ ~-
320 15|           megbolondul, Terkát és a férjét egy vékony ajtó választja el
321 15|            csöngetőt.~ ~A szobaleány csak egy negyedóra mulva került elő
322 15|                kérdezte tőle Nyitray.~ ~- Egy fiatal pár, amely tegnapelőtt
323 15|                 csacsogásukkal. Nem volna egy üres szoba, ahová átköltözhetném?~ ~-
324 15|            olyannak tünt föl előtte, mint egy illatos, májusi tündér.
325 15|                 lenne itt a szomszédjában egy idegen férfi oldalán? Nyitray
326 15|                arról, hogy mit fog tenni? Egy pillanatra az járt a fejében,
327 15|           elválasztó szárnyas ajtót, s ha egy félénk hang megkérdi, ki
328 15|                 hogy azonnal jőjjön, mert egy szomorúan sürgős ügy forog
329 15|                     Csak azt lessem, hogy egy névtelen levélre kimozduljon
330 15|                   megloccsant a víz, majd egy álmos, ásítással megszakított
331 15|                 leányos bájossága helyett egy borzas, józan, köznapi asszony
332 15|            átkiáltani:~ ~- Nem hiányzik-e egy gomb a hálóingről nagyságos
333 16|                   kisasszony tudománya.~ ~Egy szép, szőke kis leányt,
334 16|                Bella volt a neve, megkért egy komoly és némileg szótalan
335 16|               mint gépészmérnök dolgozott egy óriási kiterjedésü vasgyárban.
336 16|                   volna az ideálom, akkor egy ácsmesterhez, vagy egy öregbéreshez
337 16|              akkor egy ácsmesterhez, vagy egy öregbéreshez mennék feleségül...
338 16|                mult csütörtökön?... Nekem egy szép, kedves, elegáns és
339 16|          visszavonult a boudoirjába, hogy egy pikáns francia hetilap legújabb
340 16|               Később felöltözött s elment egy barátnője jourjára s talán
341 16|                  selymes plumeaui között, egy furcsa s valószínütlen vendég
342 16|                  az ijedtsége: a küszöbön egy régi és kedves ismerőse
343 16|                   mint az édesanyjához... Egy este azonban a Bella tündére
344 16|                    A gazdag leányok gőgje egy pillanat alatt eltünt az
345 16|                  száz ember vére tapad... Egy temető félig-meddig megtelt
346 16|               eszed megjött... Szegényen, egy szál kabátban vándorolt
347 16|           pálinkát... Addig öntötték, míg egy napon elérte őket a végzetük: