Rész

 1  2|      szemébe: valóságos paloták ebben a borzasztó időben, mely
 2  2|       úr, álljon meg! Nem lehet ebben az időben tovább menni!
 3  2|      kellemetlenül érezte magát ebben a könnyelmü társaságban.
 4  2|        teteje csak úgy kopogott ebben a kétségbeejtő özönvízben.
 5  3|       éjfélutánig is elmulattak ebben az otthonos kis fészekben,
 6  3|      várta az itéletet.~ ~- Még ebben az órában el fog távozni
 7  5|         ahol Szedenich tanár úr ebben az évben nem tanított, kárörvendő
 8  7| elborította az üde májusi zöld. Ebben a csöndes, elhagyatott zugolyban,
 9  7|        jóformán ismeretlen volt ebben a vidéki városkában, hol
10  7|      erre a nevezetes állásra s ebben a kilátásban kísérte a szegény
11  8|         magát, hogy nem is félt ebben a hideg egyedülvalóságban,
12  8| homlokáról. Oly titokzatos volt ebben az érthetetlen pózban és
13  9|       éjszakákon leereszkednek. Ebben a házban lakott az én tizennégyesztendős
14  9|        s aki valóságos rab volt ebben az óriási épületben, ahol
15  9|        kezdett köhécselni, itt, ebben a szobában találtuk ki azt
16 12|       szinte elkábulva állt meg ebben a csillogásban, de nem sok
17 13|    vagyok, - mondta, - legalább ebben a pillanatban nem. De mivel