Rész

 1  1|          kinyilatkoztatásokat, az Isten örökös igazságait te romlott
 2  1|       jobban megbecsülte, amit az Isten kegyelme reája bízott. Láttad-e,
 3  2|         hát így megfeledkeztek az Isten önfeláldozó szolgáiról?
 4  2|        fel a szegény pátert? Biz’ Isten ráfér egy kis pihenés!”
 5  4|       szentélyébe lépett, hogy az Isten szine elé boruljon, őt sem
 6  6| bevonultak a hálószobájukba. A jó Isten tudja, hogy min járt az
 7  6|           mit fog tenni?~ ~- A jó Isten tudja. Szomszédunk, az öreg
 8  8|           szemembe nevet - bizony Isten elsülyedek szégyenletemben...~ ~
 9  8|     mondta remegve, - mert bizony Isten elmegyek hazulról.~ ~- Fenyegetsz?~ ~-
10 10|     ujdonságokat, amelyek ide, az Isten háta mögé is eljutottak.
11 12|         így dörmögött:~ ~- Bizony Isten kidobtak...~ ~Fölhajtotta
12 14|            nem Jávor Feri? Bizony Isten csak most ismerem meg. De
13 14|        amire a kísérője: a havas, Isten háta mögött fekvő vidéki
14 14|       haragszik érte...~ ~- Szent Isten, Jávor, maga megijeszt...
15 16|          ott még nem tartok, hála Isten, hogy a két balkezes embert
16 16|         nyelv meg a zongora, hála Isten, nem ölte meg a szívemet...