Rész

 1  1|     évenkint.~ ~Oh, kedves fiaim, milyen rettenetes álmom volt a
 2  1|    mennyországba. Oh, édes fiaim, milyen gyönyörü volt ott minden!
 3  1|    Elképzelhetitek-e, jó emberek, milyen rettentő gondolatok küzdöttek
 4  3|            Óh, tisztelendő atyám, milyen eset! A portánál mintegy
 5  3|           a gonosz emberrel!~ ~De milyen vakmerőség! A szakács azt
 6  4|           távolról sem sejthetik, milyen lázongó tépelődéseket folytat
 7  4|           mondották magukban:~ ~- Milyen felséges találmány!~ ~Mert
 8  9|          házban gondoskodtak... S milyen kedvvel, milyen ambicióval
 9  9| gondoskodtak... S milyen kedvvel, milyen ambicióval dolgoztunk mi
10  9|       ismételte: „Óh, kicsikém... milyen magam vagyok... Azok odaát
11 11|        Észbontó ez a vörös haj... Milyen válla lehet ennek a gyönyörü
12 11|        dörmögték, olykor:~ ~- Ah, milyen istenien vörös!~ ~Egy diák
13 14|              Hogy irígyelte őket, milyen pokoli féltés lobogott ilyenkor
14 14|  jelenetek történnek?... Ha tudná milyen együgyü volt, mennyire csalódott...
15 14|              látszott rajta, hogy milyen jól esik neki a híres ember