Rész

 1  1|            higyjétek el, nem volt egészen fájdalom nélkül.~ ~Esteledett
 2  2|       mely a domb alatt elterült, egészen üres volt, csak a péterkék,
 3  3|            A kedélyes refektorium egészen elvesztette jellegét és
 4  5|      csönd támadt, egyszerre csak egészen odalépett a nyárfalevél
 5  5|           egykor... És az ajka... egészen az édesanyjáé... Azt hiszem,
 6  8|     utcáján, s pár pillanat mulva egészen belegabalyodott Velence
 7  9|  Hangulatos, finom téli kép volt; egészen szokatlan itt, Budapesten,
 8  9|   sorozzák be s „akkor a kis fiam egészen elfelejt majd engem, ha
 9 14|      csináljunk?...~ ~- Óh, nekem egészen mindegy, - szólt a gyerek
10 14| történelmet átvettük, az én eszem egészen másutt járt: odabenn a maga
11 14|            Aztán egyszerre mintha egészen más témáról beszélne, hangosan,
12 14|     étterem már jóformán kiürült, egészen oda hurcolkodott az asztalhoz,
13 14|      primásának...~ ~Jávor később egészen hazáig elkisérte a mindjobban
14 15|      szomorúan érezte, hogy nincs egészen meggyógyulva. Az utazás