Rész

 1  1|      csöngetyűt a kapu mellett. Szent Péter, a mennyország kapusa, kinézett
 2  1|         angyal udvarlását.~ ~De Szent Péter nem engedte tovább, hogy
 3  1|        kolduló barát? - kérdezte most Péter, a szemöldjét összevonva.~ ~-
 4  1|             Igenis, rebegtem.~ ~Szent Péter haragosan rám nézett és
 5  1|               mennyországból?~ ~Szent Péter hidegen válaszolt:~ ~- Nem
 6  1|             senkisem válaszolt. Szent Péter otthagyott a kapunál, a
 7  1|               őt, mint engem... Szent Péter hajlongva közelített és
 8  1|             orgonák zúgtak...~ ~Szent Péter is rajta felejtette a szemét,
 9  1| mennyországban!...~ ~Leborultam Szent Péter saruihoz és sírva öleltem
10  1|              száműzve a mennyekből?~ ~Péter megsajnált és részvéttel
11 16|         nyelvet, hogy most a Schlemil Péter karjaiba temetkezzem...~ ~
12 16|       franciául, hogy most a Schlemil Péter karjai közé temetkezzél...