Rész

 1 14|           nyulánk asszonyhoz.~ ~- Kommerné ő nagysága, ugyebár? - mondta
 2 14|          koronázatlan királynője. Kommerné! ez a név szinte fogalommá
 3 14|           vidéki utcák kövezetét, Kommerné már túl volt a huszonötödik
 4 14|           alatt; ő volt ugyanis a Kommerné két gimnázista öccsének
 5 14| eljutottak, s így jól tudta, hogy Kommerné ugyancsak nem irtózik az
 6 14|       Jávor udvariasan meghajolt, Kommerné pedig tréfás mentegetőzéssel
 7 14| legközelebbi kocsiállomásig, ahol Kommerné, - bár kissé tétovázva, -
 8 14|       ömlengéseit hallgatja...”~ ~Kommerné szeme sajátságosan csillogni
 9 14|        lopott pillantást vetett a Kommerné tüzelő arcába, csillogó
10 14|           a vérem keringését...~ ~Kommerné hangosan elnevette magát -
11 14|  megszorították az egymás kezét s Kommerné lehunyt szemmel így szólott:~ ~-
12 14|          szép, a bűbájos, a kacér Kommerné szerelmesen, dobogó szívvel