Rész

 1  2|         jámbor páterek érdekében, szürke, alamuszi fejét olyanformán
 2  2|       ablakain kívül, a homályos, szürke ködben, egész vízáradat
 3  2|    kétségbeejtő özönvízben. Sűrü, szürke párák fogták el mindenünnen
 4  3|            Egy-egy miséző atya, a szürke templom oltárköve előtt
 5  3|          aranyozta meg a kolostor szürke falait, mikor Anzelm úr
 6  7|      napsugár aranyozta meg a vár szürke házait, a szentháromság
 7  9|    környékén, s a barátok terének szürke kőszobra fehér hermelin
 8  9|      borított hegyekre s a távol, szürke látóhatár szélére, ahol
 9 11| kiterjesztenék feléje karjukat és szürke, penészes törpék dugnák
10 11|         költő levetette a kopott, szürke kabátot és fekete zsakettet
11 14|      szívében, de holnapra hideg, szürke, közömbös emlékké fakul,