Rész

 1  5|        kézelőt viselt, behunyt szemmel állott meg a kegyetlen tanár
 2  5| meghatóan édes, jóindulatu kék szemmel. A gyermek oly bájosan nézett
 3  8|             Az idegen csillogó szemmel egyenesedett föl a székén
 4 11|      szélső asztalánál behunyt szemmel szopogatta a hideg fagylaltszeleteket,
 5 13|      sohase látjátok meg földi szemmel... Az utókor hüvös és idegen
 6 14| Boldogtalan félholtak csillogó szemmel álmodtak arról, hogy a híres
 7 14|         aztán halkan, csillogó szemmel ezt mondta:~ ~- Nagyságos
 8 14|       asszonyom, hogy most más szemmel nézem, mint akkor... De
 9 14|     közölné velem...~ ~Ragyogó szemmel kacagott föl még egyszer, -
10 14|      szólt Jávor tanár ragyogó szemmel.~ ~- Ha nem fél, hogy halálra
11 14|       kezét s Kommerné lehunyt szemmel így szólott:~ ~- Tehát holnap!~ ~-