Rész

 1  6|    tudta, hogy szegény anyuska néha minden ok nélkül könnyezni
 2  7|     viaszsárga arcát csak nagy néha látták az ekvipázs fényes
 3  8|    hordja, de mit ér ez, mikor néha igazi pokol az életünk...
 4  9|   nyomott barackot a fejemre s néha a nyakamat is megcsiklandozta,
 5  9|     kétségtelennek tartják.” S néha a szerkesztőség vendégének,
 6 11|   koplalt. Még akkor koplaltak néha a költők s oly komolyan
 7 11|     zöldes szemébe nézve, mely néha aranyos fényben csillogott,
 8 12|      bezárt fogatba, így szólt néha az impresszáriójához:~ ~-
 9 13| megváltozott sorsán bánkódjék. Néha föllátogatott Budapestre,
10 15|     fehér, bolyhos belépőjében néha olyannak tünt föl előtte,
11 15|   kacagott föl, mint Gyenes úr néha a Faust második fölvonásában.